Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1984/1. szám (Salgótarján)

Spectator

luen&tx" iuőSSak GVwj.uSdjujru.xc nyult ideje GL Volt rCÓxilaíü szűk szolgáiban és kiállítóteremnek átalakított folyosóján ismét a minimálisra csökkentek a múzeumi tevékenység lehetőségei* Pedig egyre inkább nyilvánvalóvá vált; a gyarapodó gyűjtemények, a fejlődő és szakismereteket, gyakorlatot szerző munkatársi gárda nagyobb feladatok ellátására is alkalmas* így aztán 1980 valóban döntő időpontja a Nógrád megyei múzeumügynek. Sem szó, sem magyarázat nincs tovább; a múzeumot be kell lakni és tevékenységével be kell bizonyítani: a város lakóinak művelődési lehetőségeit bővíti és színvonalasan, folyamatosan biztosítja a múzeum. A feladat persze kettős. Egyrészt múzeumi kultúrát kell teremtenünk, hiszen a salgótarjániak döntő többsége nem tud még "múzeumul", azaz meg kell szoknia, ismernie a múzeumi kiállítások szakmai fogásait, értő látogatóivá kell válniuk a különböző szintű, koncepciójú tárlatoknak, történeti kiállításoknak. Ugyanakkor a múzeumnak is minden korábbinál tudatosabban kell törődnie azzal, hogy Salgótarján lakói tudati-érzelmi kötődése a városhoz még alapozottabb le-