Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1984/1. szám (Salgótarján)

Múzeumbaráti körök

kicsit tovább haladva lengyel ácsolattal biztosított kamrafejtést* Kóta-féle rakodógéppel és egy szekrény­ácsolattal, vascsillével, valamint légcső ventilátorral. Itt 30 méter földréteg van a látogatók felett és egy szellőző lyukon át megtekinthetik a napvilágot. Vissza­felé haladva egy Gullick önjáró acéltárnokkal biztosí­tott munkahelyet láthatunk, majd egy vak almát tudunk be­mutatni. Az akna egy régi szállító ereszkéjén haladunk felfelé, egy gyakorló mentővágat mellett. A tárószintre érve bányai hírközlő eszközöket, egy vitrinben bányavasúti gőzmozdony modellt mutatunk be. Az idomkővel kirakott tárórészen át térünk vissza a nap­világra. Az eredeti bányakörnyezet igen mély hatást gyakorol a látogatókra, átérzik a bányászmesterség veszélyes, de mégis szép mivoltát és a vendégkönyvi bejegyzések iga­zolják., még nagyobb tisztelettel viseltetnek a bányászok iránt, A kulturális feladat mellett ez is volt a célunk a múzeum alapításával. A megnyitás óta több mint 320 ezer látogatója volt a múzeumnak. Az ország politikai és gazdasági vezetői kö­zül szinte valamennyien látták már, lihirópa minden orszá-

Next

/
Thumbnails
Contents