Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1984/1. szám (Salgótarján)

Kiállítások - Színház a 19. századi magyar képzőművészetben

A vándorszínészet korát reprezentálja Déryné Széppataki Róza, Hegyeri Karoly, Kantomé Engelhardt Anna, Baitha János és Szentpétery Zsigmond portréja. Ezek mind* egyike a reformkorban, az 1830-as évek első felében készült, amikor a színészet a polgárosodásért és a nemzeti kultúra megteremtéséért vívott küzdelemben közüggyé vált. Készítőik között találjuk a legjobb pesti rézmetszőket, igy Vidéky /Kolhmann/ Károlyt és Lipótot, később pedig Pusch

thaller Alajost, Szatmáry Papp Károlyt, aki már litográfiában készítette el Déryné portréját. Az 1860-as évekig kevés kivételtől eltekintve kizárólag ebben a műfajban készültek a színészportrék, szerepképek, jelenetképek, A litográfusok legjelesebbje hazánkban a festőművészként is kiemelkedő Barabás Miklós volt. Az 1848 előtti időszak Barabás litográfiái közül kiemelkedik id, Lendvay Márton és Laborfalvy Róza civil portréja, valamint Páncsy Lajos szerepképe, Barabás után a század legjelentősebb litográfusa Marastoni Józeef volt. Legsikeresebbek az 1860-as évek elején a Ileaaeti Színház tagjairól készített nagyméretű, önálló lapként is árult litográfiái*