Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1983/3. szám (Salgótarján)

Propaganda a múzeumnak? (Spector)

Azóta ia komoly turisták és egyszerű vasárnapi kirándulók százai kapaszkodtak fel szinte naponta a hegyoromra, érthető tehát, hogy hamarosan felébredt az igény a török korban elpusztult várfalak megerősítésére, sőt kiépítésére is. Erre először 1938-ban teremtődött meg a lehetőség, ekkor állt csak rendelkezésre annyi pénz, amiből megvïïosulhatatt az öregtorony maradványainak fedett kilátóvá való átalakítása. Ez a kőből-fából épült kilátó, mely rövid ideig szinte Salgótarján jellegzetességének számított, a második világháború viharai során megsemmisült. A vidék szerelmesei azonban nem adták fel a reményt, hogy egyszer megvalósul a romok, a hegycsúcs méltó rendezése, kialakítása. A kibontakozó mozgalom eredményeképpen Salgótarján Városi Tanácsa néhány évvel ezelőtt elhatározta - anyagi lehetőségei függvényében - a várromok rendbehozatalát, ezzel is szolgálva a kulturált, balesetveszély nélküli látogatás lehetőségét. Mig azonban korábban egy várrom alakitása-kiépítése minden kötöttség nélkül lehetséges volt - legfeljebb az anyagi lehetőségek korlátozták

T

, ma mindez csak alapos tudományos kutatás után valósitható meg. Egy, a középkor századaiból származó építészeti maradvány ugyanis jelentős emléke a magyar történelemnek, mindaz, amit épitéséről, alakításairól, egykori formájáról a falak, épitési-, feltöltési- és pusztulási rétegek módszeres régészeti vizsgálatával megtudhatunk, fon-