Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1979/2. szám (Salgótarján)

UJ SZERZEMÉNYEK Érdekes anyaggal gyarapodott a Palóc Múzeum. A vidékünkre vonatkozó néprajzi szakirodalom többhelyütt emlitést tesz azon szokásról, hogy a templom Mária szobrára az asszonyok a helyi népviselethez igazodó ruhácskákat varrtak-. Minden nagyobb Mária ünnepre más-más öltözet való, ennek anyaga, szino egyezett a falubéli menyecskéknek azon ünnepen szokásos visletével. Tudjuk, hogy már az első világháborút követő években ezek, a jobbára helyi ezermester által elnagyoltan kifaragott szobrocskák kikerültek a faluszélén álló kápolnák /oszlopok/ szoborfülkéibe. Innen vitték üveges szekrénykében, rudakon tartva a cifrán öltözött Márialányok körmenetekre, búcsúba. Gyüjtőutunk során Szanda községben találtunk rá egy ilyen szobortartó oszlop fülkéjében a Terénybol idekerült szoborra, s örömmel tapasztaltuk, hogy részben élnek még a hozzá fűződő régi szokások. Magnetofonszalagra rögzitettük a Ruhás Máriácská

hoz kapcsolódó helyi hagyományokat, amelyekben a vallási elemek sajátosan ötvöződnek az ősi gyökerű néphittel. Sikerült megszerezni a múzeum számára a szobor legrégibb öltözeteit, amelyek - többnyire fogadalmi ajándékként az 193o-as években készültek. A gyűjtést szines diákkal és normál fényképfelvételekkel egészitettük ki, számbavéve a szobor mai egész ruhatárát, rögzítvén az öltöztetés módját.