Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1979/1. szám (Salgótarján)

A honismereti mozgalom és a múzeumok

Látnunk kell ugyanis, hogy a legőszintébb lelkesedés sem pótolja a szakmai ismereteket, márpedig ha akár régészeti, akár néprajzi gyűjtés, vagy helytörténeti feldolgozó munka az adott szakma alapvető elméleti-módszertani ismereteinek hiányában történik, akkor az eredmény sajnos elmarad a befektetett energiától, az összegyűjtött anyag, az elkészült munka értéke kétségessé válik és nem tölti be azt a szerepet, melyet neki szántak: a lakóhely múltjának megfelelő, a valósághoz hü megismerését. Arról nem is szólva, hogy a szakszerűtlenül összegyűjtött anyag a tudomány számára is teljesen elveszettnek tekinthető* Sajnos, az elmúlt évtizedek során, országosan is és megyénkben is, számos ilyen jelenségnek lehettünk tanul. Ugyancsak örülnünk kell annak, hogy a megyében a múzeumi szervezet már állandósítani tudta az ifjúsági honismereti táborok megszervezését. Ezek a találkozók ugyanis szintén abban játszanak elsőrangú szerepet, hogy a honismereti tevékenységgel, a mult emlékeinek gyűjtésével foglalkozó fiatalok részire adnak szakmai eligazítást. Ez a legfontosabb, ugy is mondhatnánk, hogy elméleti haszna a táboroknak. De ennél nem kisebb jelentőségű az a gyakorlati haszon sem, hogy a táborok résztvevői rövid együttlétük alatt sok értékes anyagot gyűjtenek össze, melyek a muzeumok gyűjteményét gyarapítva a tudomány és közművelődés számára válhatnak közkinccsé; ezen kivűl az az eredmény is nagyon nagyra értékelendő, »hogy a táborok résztvevői közül kerülhetnek kl