Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Zachar József: Az európai hadi helyzet 1705-ben

ZACHAR JÓZSEF nár-, Andrássy-, Bagosy- és Batthány-hajdúezredhez hasonlóan Itáliában vetette be a hadvezetés. A magyarok arányának jellemzésére talán érdemes megemlíteni, hogy az év elején a tiroli határvidéket őrző 12 300 gyalogosból és 6900 lovasból álló csoportosítás­ban 2500 hajdú és 974 huszár volt. 63 Ugyancsak figyelemre méltó körülmény, hogy miközben az örökös tartományokbe­li alakulatok létszámát a veszteségek pótlásán túl még növelni is lehetett, a magyar egy­ségeknél folyamatos erőteljes háborús veszteség miatti csökkenés nyilvánult meg. így míg a fent említett észak-itáliai hadtest nyárra 15 420 gyalogosra nőtt a 6924 lovas mel­lett, a magyar hajdúk már alig 1055 fővel, a magyar huszárok pedig 215 fővel részesed­tek ebből. 64 A hadak legfőbb parancsnokaként Itáliában hadba szállt Savoyai Jenő her­ceg, aki továbbra is megtartotta a Császári Udvari Haditanács elnökének tisztségét, az előző hadjárati év vége óta, kezdetben Bécsből, majd a hadszíntérről sürgette az aláren­delt bécsi hivatalnokokat az újoncozás és utánpótlás biztosítására a magyar csapatok vo­natkozásában is. 65 Egyúttal maga személyesen megkísérelt diplomáciai lépéseket tenni a dezertőröknek a visszaszerzésére mind az ellenséges, mind az ütköző államokból, és ennek elősegítésére folyamatosan kegyelemleveleket is kibocsátott. Végül felvetette a különösen alacsony létszámra csökkent hajdúezredek összevonással történő csökken­tésének lehetőségét is, hogy ezáltal valódi ezredlétszám legyen elérhető. 66 A hadjárati év végén azután I. Józsefnek azt a javaslatot tette Savoyai Jenő herceg, hogy az addigra már csak három hajdúezredet „csökkentsük egyre, mégpedig Bagosy ezredébe betagolva", továbbá ennek példájára „a Birodalomban létező hat huszárezred háromra lenne csök­kenthető, miközben a Kollonits-, a Csonkabég- és a Lehoczky-ezred lenne megtartan­dó". 67 Ugyancsak megtartandónak ítélte a főparancsnok az Itáliában bevetett Deák- és Ebergényi-huszárezredet is, személyesen megtapasztalt, fontosnak bizonyult kishábo­rús haditetteik alapján, a bekövetkezett jelentős létszámveszteségek ellenére. 68 A császári hajdú- és főleg huszárezredekből egyre inkább hiányzó magyarok na­gyobb része nem a háború véres veszteségét jelentette. Nagyon is nyilvánvalóan a ma­gyar szabadságharcra tekintettel, ám a hadszíntérnek a szülőföldtől való nagy távolsága miatt a császári hatalommal szembenálló és a magyar ügy támogatójának tekintett fran­cia uralkodó hadaihoz szöktek át. Ezzel, akár eljutott hozzájuk, akár nem, II. Rákóczi Ferenc 1704. szeptember 1-jei lőrinci pátensének felszólítását követték: „Valakik a ma­gyar vérbül azon császár szolgálattyában levő magyarság közzül lenni tudgyák, a felsé­ges franczia király és bavariai herczeg szövecségekbül lett nemzecséges boldogulásunk folyását s kívánatos régi dicsősségünknek hellyre állítását kivánnyák, igaz magyar szivét s elméjét a szerint igazgassa, a császár, mint nemzecségünk ellenségének szolgálattyát KA, AFA, Italien, 1705-1-35 KA, HKR, Reg. 1705-July-142. Talán nem érdektelen, hogy az eleve vár- és helyőrségi szolgálatra beosztott császáriak ugyanekkor 5830 főnyi erősítést kaptak a tábori hadseregből elvonva. KA, AFA, Italien, 1704-XII-8, 1705-1-35,-36b, 1705-XIII-l,-4,-5, Reich, 1705-VII-45, 1705-ХШ-3, HKR, Reg. 1705-Jänner-62 KA, AFA, Italien, 1705-VI-58, 1705-VII-18, 1705-IX-13, HKR, Reg. 1705-August-441 KA, AFA, Italien, 1705-X-l KA, AFA, Italien. 1705-X-64, -65 40

Next

/
Thumbnails
Contents