Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Zachar József: Az európai hadi helyzet 1705-ben

AZ EURÓPAI HADI HELYZET 1705-BEN Miközben még csak a téli szállásra vonult csapatoknak az újabb tavaszi hadjáratban való egymásra küldése jegyében a feltöltés, utánpótlás, átszervezés, haditervezés folyt a Spanyol Királyságért, valamint a spanyol koronához tartozó Milánóért, Nápolyért, Szicíliáért és Dél-Németalföldért vívott háborúban, mégpedig valamennyi térségben, amikor elhunyt I. Lipót császár. Azonnal trónra lépő elsőszülött fia, I. József egyrészt a hadügyek elsőszámú irányítója, Ferenc Jenő, Savoie-Carignan hercege, a magyar irodalomban: Savoyai Jenő herceg, a Császári Udvari Haditanács tábornagy-elnöke hatására, öcscse, Habsburg Károly ottani öröklési igényének biztosítása érdekében a franciaellenes spanyol háború folytatása mellett döntött, másrészt azonnal napirendre tűzte a magyarországi harcok mielőbbi befejezésének a kérdését. Jól körvonalazható nézetrendszere szerint a háborúban saját felségterületeiről a főellensége vagy az a mellé csatlakozottak, illetve az ütközőállamok földjére kell vinni a hadműveleteket, ugyanakkor törekedni kell a teljes hátországi nyugalom megteremtésével saját birodalma minden lehetséges anyagi-személyi erejének minél sikeresebb mozgósítására.

5 A császár és magyar királyi alattvalói közti közvetítésre vállalkozó angol-holland diplomácia ennek érdekében azt indítványozta, hogy I. József engedje át II. Rákóczi Ferencnek Erdélyt, de erről Bécsben hallani sem akartak. A nyomatékosabb ráhatást azután lehetetlenné tette a választott fejedelemnek egy, XIV. Lajoshoz intézett, elfogott levele, amely szerint „nem fog belemenni semmilyen egyezkedésbe a bécsi udvarral".

6 Az Erdély átengedése helyett tervezett uralkodói lépéseit herceg Esterházy Pál nádorhoz intézett üzenetében vázolta fel I. József. Ebben azt ígérte, hogy a Szent István koronájához tartozó tartományai alattvalóinak vallási, gazdasági és közigazgatási panasztevését jogosnak elismerve, azokat megvizsgáltatja, és a törvényes uralkodói joggyakorlással összeegyeztethető lépések megtétele érdekében országgyűlési tárgyalásokat kezdeményez. Kifejezte reményét, hogy a lázadás felhagyásával a sikeres együttműködés megvalósulhat, hiszen saját további szavaival azért vár „méltányos megegyezést, mivel eddig maga a kormányzásba sohasem avatkozott bele, következésképpen senkinek sem adott okot semmilyen panaszra".

7 Miközben az udvarhű magyarok örömmel fogadták az új uralkodó kezdeményezését, II. Rákóczi Ferenc és vezető harcostársai kitérő magatartást tanúsítottak. I. József ennek ellenére kezdeményezése fenntartása mellett foglalt állást, és szövetségesei nyomásának engedve, tárgyalási készségét fejezte ki.

8 Erre immár, de éppen erdélyi fejedelemsége megszerzésének reális közelségbe kerülé5 ARETIN, Karl Otmar von: Kaiser Joseph I. zwischen Kaisertradition und österreichischer Grossmachtpolitik. Historische Zeitschrift, 1972: 528. skk.; Vö.: INGRAO, Charles W.: Josef I. Der „vergessene" Kaiser, Graz-Wien-Köln, 1982; FREY, Linda and Marsha: Leopold I and the War of the Spanish Succession, 1701-1715. New York, 1983; HERCHENHAHN: Geschichte der Regierung Kaiser Joseph I., Leipzig, 1786; ZSCHAKWITZ: Joseph I., Leipzig, 1712. 6 FZ, 26. skk. Az idézet helye: 27. 7 Österreichisches Kriegsarchiv, Wien (a továbbiakban: KA), Alte Feldakten (a továbbiakban: AFA), Ungarn, 1705-V-8 8 KA, AFA, Ungarn, 1705-VI-4 31