Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Zachar József: Az európai hadi helyzet 1705-ben

ZACHAR JÓZSEF Minderre tekintettel a jelentős kudarcot szenvedett XIV. Lajos a még viszonylag sikeres I. Péterhez fordult, házassági ajánlattal megerősítetten a kelet-indiai és Fekete-tenger menti területekre vonatkozóan a befolyásolási övezet francia-orosz elhatárolására törekedve. I. Péter ezzel szemben éppen I. Lipóttól várta, hogy befolyásával svédellenes háborújában mellé állítsa a dán és a poroszországi uralkodót, cserében szövetségesei Habsburg-párti spanyol háborúbeli támogatását felvillantva. A császár viszont a birodalmához tartozó Alsó- és Felső-Szilézia Hercegségnek a svéd-lengyel háborús fejlemények Szászországba való átvitele során bekövetkezhető fenyegetettsége miatt nem erre készült. A háború átcsapásának megelőzésére a lengyel földön folyó svéd hadműveletek leállítása érdekében történő fellépést várta a szövetséges angol királynőtől. I. Anna azonban az ezirányú beavatkozását elhárította, viszont szerződéssel igyekezett a brandenburgi választófejedelemből poroszországi királlyá lett I. (választófejedelemként III.) Frigyest visszatartani, hogy bekapcsolódjon az északi háborúba. Szükségesnek vélte ugyanis, hogy a brandenburgi hadak a spanyol háborúban álljanak a szövetségesek rendelkezésére, így végül a két háború továbbra is minden egybekapcsolódás nélkül, az 1705-ös esztendőben is teljesen önálló fejleményekkel folytatódott.

3 A magyarországi események további kimenetele szempontjából a magyar királyi méltóságot is viselő császárnak a spanyol örökségért vívott háborúja egyértelműen fontosabbnak bizonyult, ugyanakkor e háborút is erősen befolyásolhatták ezek. Mindez eredményezte, hogy ugyancsak még az előző évben I. Lipót egyrészt kinevezte gróf Pálffy János császári lovassági tábornokot horvát-dalmát-szlavón bánná, másrészt megbízta gróf Széchényi Pál kalocsai érseket, hogy kezdjen tárgyalásokat II. Rákóczi Ferenc herceggel. Miután az angol és németalföldi szövetséges is érdekelt volt a magyarországi Habsburg-erőknek a spanyol háború energikus folytatása érdekében való felszabadításában, 1704 márciusában, majd októberében közvetítésükkel béketárgyalásokra került sor. Ezek főleg Rákóczinak erdélyi fejedelmi méltóságához való ragaszkodásán buktak meg, amelyet csak erősített, hogy a két tárgyalássorozat közt az erdélyi felkelőpárti rendek meg is választották fejedelemmé. A francia király is jól látta, hogy előző évi háborús kudarcát követően a korábbinál is fontosabb lehet az ellenségének hátában folyó magyar szabadságharc. Ennek jegyében küldött 1705 márciusában XIV. Lajos II. Rákóczi Ferenc mellé hadai altábornagya, Pierre Puchot Des Alleurs őrgróf személyében diplomáciai meghatalmazottat, emelte fel a biztosított segélypénzt és készíttette elő az Erdély fejedelmi méltóságát megszerzővel kötendő megállapodást.

4 3 K. k. Kriegsarchiv (kiad.), RECHBERGER, Ritter von Rechbron, Josef (szerk.): Spanischer Successions-Krieg, Feldzug 1705. Feldzüge des Prinzen von Eugen. Serie I, Band VII, Wien, 1881. (a továbbiakban: FZ), 16. skk. Vö.: NYIKIFOROV, L. A.: Vnyesnyaja polityika Rossziji v poszlednyüch godach Szevernoj vojnü. Moszkva, 1949. 4 KÖPECZI Béla: A Rákóczi-szabadságharc és a francia-bajor kapcsolat. In: CZIGÁNY István (szerk.): Az államiság megőrzése. Budapest, 2002. 8. skk.; Vö.: KÖPECZI Béla: A magyar-francia szövetség terve a Rákóczi-szabadságharc idején. In: Uő.: Magyarok és franciák XIV. Lajostól a francia forradalomig. Budapest, 1986, 131. skk.; MARKÓ Árpád: II. Rákóczi Ferenc haditervei és azok kapcsolata a spanyol örökösödési háború eseményeivel, Századok, 1936: 579. skk.; MÁRKI Sándor: Desalleurs altábornagy Rákóczinál. Hadtörténelmi Közlemények. 1917.: 3. skk., 219. skk. 30