Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Praznovszky Mihály: Menyői Tolvay Ferenc, a debreceni tankönyvíró

MENYŐI TOLVAY FERENC, A DEBRECENI TANKÖNYVÍRÓ György valóban korszakos jelentőségű aritmetikája zárja, amely 1743-ban jelent meg első ízben.

10 Tolvay Ferenc művét, mint említettük, először Debrecenben adták ki 1675-ben. Lőcsén 1693-ban, Kolozsváron 1694-ben jelent meg, majd ugyanitt ismét megjelent 1698ban Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájában készülve. 1701-ben újra Lőcsén jelent meg a Brewer nyomdában, majd 1703-ban Kolozsváron jelent meg Telegdi Pap Sámuel nyomdájából kikerülve. 1727-ben Pozsonyban jelent meg a könyvecske majd az utolsó kiadásra 1729-ben került sor ugyancsak Lőcsén.

11 Példátlan sikerű iskolai segédkönyv volt ez ebben a korban. Több más népszerű kiadvány is közkézen forgott ekkor, mint pl. Pethő Gergely Rövid magyar krónikája (1660, Kassa), Lisznyay Kovács Pál krónikája (1692, Debrecen) vagy Spangár András, Kovács János, később Maróthy György, Lázár János művei stb., de egyiket sem jelentették meg ennyi példányban és kiadásban.

12 A könyv öt fejezete a számlálással, azaz a számjegyekkel, az összeadással, osztással, kivonással, szorzással foglalkozik. Mindezekhez bőségesen alkalmaz példákat, néha nyakatekert magyarázatokkal. Példái során a pénznemek átszámítását is elvégzi, korabeli árucikkekkel és azok áraival magyarázza tételeit. Az egyes fejezetekben belül ún. Regulákba, azaz szabályokba köti az ismereteket. Példái a mindennapi életből, a gyakorlatból származnak: „Mikor a kereskedő ember azt akarja megtudni, hogy valamely jószágon mit nyert vagy vesztett, vesse meg elsőben is mint vette meg a jószágot, az után mint adta el s vonnya ki azt a summát a mint vette volt a jószágot abból a mint eladta és ha mi marad a subtractio után, az a nyereség." Ez még aránylag egyszerű, könnyen érthető példa volt, de alapjában véve nem az a stílus jellemző Tolvay Ferenc művére. Meglehetősen sok bírálat érte is érte ezt a művet elsősorban az utókor részéről, mindenekelőtt Maróthy Györgytől. Maróthy nagy jelentőségű aritmetikájában számba véve a korábban megjelent hasonló könyvecskéket igen csak megnyomja a tollat, amikor Tolvayról ír: Bár elismeri, hogy ez a legismertebb „és leginkább forog kézben" de mindezek ellenére igen hiányos munka „...az egész munka sületlen és a sok szükségtelen szószaporítás miatt unalmas... Sőt azt is könnyű volna megmutatni, hogy a szegény Tolvay maga sem igen értette az Arithmeticát."

13 Ha elvonatkoztatunk kijelentésének bántó hangvételétől, kétségtelen tény, hogy volt némi igazsága Maróthynak. Csak éppen Tolvay Ferenc arithmetikáját a kor adott tudományos szintjén kell értékelnünk, elhelyezve azt a 17. századi pedagógiai-matematikai szakirodalom sorában, a többi kortárshoz mérve művét. S arról sem szabad megfeled10 MÉSZÁROS: i.m. 326. - SZÉNÁSSY Barna: A magyarországi matematika története, Bp. 1970. Akad. Kiadó, 35-36. 11 SZABÓ Károly: Régi magyar könyvtár, 1. köt. 1879. Bp. MTAKK. 1175,1456,1527, 1637,1672, tételek. 12 MÉSZÁROS: i.m. 603. 13 MARÓTHY György: Arithmetica vagy számlálásnak mestersége, Debrecen, 1743. 2., - DÁVID Lajos művében (Debreceni régi matematikusok, Debrecen, 1927) egy szóra sem méltatja Menyői könyvét, míg LIGETI Béla igen lebecsüli (A magyar matematika története a XVIII. század végéig. Bp. 1953. Tankönyvkiadó.) 215