Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Szirácsik Éva: Női szerepek a Rákóczi-kori Nógrád vármegye közéletében

SZIRÁCSIK ÉVA - Zólyom vármegye területén harcolt a császáriak ellen, akik megtorlásként javait annyira fölprédálták, hogy a feleségének csak az alsószoknyája maradt meg. Bercsényi gáláns módon - Asguthy szolgálatára való tekintettel - maga egyenlítette ki Asguthy adóját.

63 A vármegyei tisztségviselők a nők elleni erőszakkal ellentétben több alkalommal találkozhattak bűnös nőkkel. Özvegy Gyurikon Jánosné, Erzsébet asszony ellen többszöri lopás miatt indult kivizsgálás 1706-ban.

64 A következő esztendőben boszorkánysággal vádolták meg Tóth Ilonát, „aki sok időtűi fogvást el szakadván Istennek eő Felségének feleiméiül, hol egy hol más alkalmatosságokkal, olly büjös bájoskodásokkat vitt véghez".

65 Juhász Katalint 1704-ben, a nézsai Varga Andrásné Ambrus Katalint 1706-ban vádolták meg saját csecsemőjük meggyilkolásával.

66 Ezek az esetek azonban kevésbé köthetőek a Rákóczi-kor sajátosságaihoz. A paráznasági ügyek sem kizárólag a szabadságharc idejére korlátozhatók, ám ezek az esetek rámutatnak arra, hogy a férjek távolléte alkalmat adhatott, míg a közelben beszállásolt katonák lehetőséget biztosíthattak a parázna nőknek a korabeli társadalom által elítélt bűnük elkövetésére. Figyelmet érdemel az is, hogy a paráznasági ügyek kivizsgálása a vármegyén belül és kívül mennyi hivatalos személy és intézmény munkáját kötötte le. A paráználkodási esetek között Huorcsányi Jánosné Mácsai Katáé lehetett a legnagyobb ügy, amely két vármegyét is érintett az 1705-1706-os esztendők folyamán. Eger város 1706 tavaszán vette fel a kapcsolatot Feja János másodalispánnal, s elküldték neki a Huorcsányi Jánosné Mácsai Kata ellen összegyűjtött bizonyítékokat.

67 Az 1705. június 3-ai kivizsgálás eredménye a következő volt. Huorcsányi János feleségére, Mácsai Katalinra ugyan nem volt bizonyítható a paráználkodás, mégis 11 vallomás azt támasztotta alá, hogy több alkalommal, különböző helyeken lengyelekkel, franciákkal, cigányokkal, rácokkal, németekkel töltötte el az éjszakát, vagy eldugott helyen társalkodott velük, amiből következtettek a paráználkodásra. Mivel nem volt közvetlen bizonyítékuk, ezért nem mértek ki rá halálbüntetést, de biztosították arról, hogy a jövőbeni hasonló magatartása esetén parázna személyként el fogja nyerni méltó büntetését.

68 1706. május 10-én újabb kivizsgálásra került sor. A kivizsgálási jegyzőkönyvben Eger szenátusa 5 tanút kérdezett arról, hogy látták-e, vagy hallották-e, hogy a vádlott paráználkodott. Az 1. tanú, Szentgothárdi Mihály körülbelül 35 éves egri polgár volt, aki azt vallotta, hogy hallotta Mácsai Katát és a Szentgothárdi Mihályhoz beszállásolt francia Nógrád vármegye folyamodványa Bercsényi Miklóshoz Bercsényi válaszaival a katonák kihágása, az adó, a hajdúállítás, a beszállásolás, a vármegyei tisztségviselők Gácsra költözése és Asguthy László adója ügyében (Ungvár, 1709. március 21.) NML XIV-3. C-5/8. 58-61. NML IV. 1. a. Protocollum Congregationis Neogradiensis 11. köt. 124. NML IV. 1. a. Protocollum Congregationis Neogradiensis 11. köt.; Ezt és az 1692-1696 között tárgyalt Nógrád vármegyei boszorkánypereket idézi: SCHRÄM, 1982. 200-213. NML IV. 1. a. Protocollum Congregationis Neogradiensis 10. köt. 84-85. és 11. köt. 226. Eger város levele Feja János nógrádi másodalispánnak Huorcsányi Jánosné Mácsai Kata ügyében (Eger, 1706. március 10.) NML XIV-3. C-5/6. 128. Közgyűlés előtt 1706. július 26-án. Huorcsányi Jánosné Mácsai Katalin paráználkodásának kivizsgálási jegyzőkönyve (Eger, 1706. május 10.) NML XIV-3. C-5/6. 128-131. 200