Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

R. Várkonyi Ágnes: Törvény a békéről – II. Rákóczi Ferenc békekoncepciója és a szécsényi országgyűlés

TÖRVÉNY A BÉKÉRŐL Rákóczi a szomszédos országokat, Közép-Európa hatalmait közös szövetségbe próbálta összefogni s programjába befoglalta a békekötés távolabbi céljait. Gyorsan változó erőviszonyokhoz alkalmazkodva az 1704. évi sikertelen kísérletet, hogy szövetséget kössön a szomszéd országokkal, 1705 elején újabb követte. A lengyel - svéd - porosz konföderáció tervében ugyancsak fontos tényező a garanciális béke. A lengyel, svéd s végül a porosz királyi udvarba küldött követének Ráday Pál bizalmas secretariusának adott, 1705. április 30-án kelt instrukciójában központi gondolat az univerzális béke. A három hatalom konföderációja nemcsak a térség békéjét biztosíthatja, hanem egész Európa hatalmi egyensúlyának megteremtéséhez hozzájárulhat. Különösen akkor, ha az angol királynő és a holland köztársaság is felismeri ennek jelentőségét. Majd - követve a hirtelen megváltozott viszonyokat -, július 29-én kelt instrukciójában Rákóczi a következőket írja Rádaynak: ha „...az svéciai királlyal instructiója szerént véghez nem viheti dolgát, elég is lesz mostanában, [...] hogy az említett svéciai király, ha az mi békességünk az universalis békességgel concurrálna, assecuratiót ád, hogy abban minket is compraehendáltatni kéván, az francia király adott assecuratiója szerént, és úgy mint az erdélyi fejedelem követjét fogja admittáltatni követeinket. Kegyelmed a prussiai udvart mindenekrűl informálja, assecurálván, hogy a garanciája kérésétűi nemcsak nem recedáltunk: de áztat az országgyűlésében is sürgetni fogjuk, jóllehet az új császár igen contrarius benne."

35 Változó erőviszonyok Nehéz lebontani a készülő országgyűlés valós programjában a béketárgyalásokkal összefüggő különböző vélemények, félreértesülések és feltételezések rétegeit. Bizonyos azonban, hogy a nemzetközi és a magyarországi felfokozott várakozást a bizonytalanság táplálta. A tágan értelmezett politikai helyzetben többféle lehetőség rejlett. Különböző érdekek keresztezték egymást. Párizs, London, Bécs és Krakkó egyaránt latolgatta, milyen irányt vesz Rákóczi Magyarországa. Legfőbb kérdésnek az interregnum és a királyválasztás terve bizonyult, mert végletesen befolyásolja az esetleges megegyezést. Erdélyben és a magyarországi területeken, ahol Rákóczi katonasága megvetette a lábát, más forrásból táplálkozva és más megoldásként erősödött az a várakozás, hogy új királya legyen az országnak. Bercsényi az öreg király halála után azonnal felvetette, hogy kimondhatják az interregnumot. A legkülönbözőbb szociális rétegek körében fogalmazták meg, hogy az országgyűlés királyt válasszon. Mégpedig úgy, hogy üresnek nyilvánítják a trónt és Rákóczit kiáltják ki Mátyás király méltó örökösének. A várakozás reálisnak tekinthető, ha figyelembe vesszük, hogy I. József magyar királlyá koronázását a hazai és a külföldi közvélemény többé-kevésbé jelentős részében elutasította, vagy vitatta. Az ország nemességének nagy többsége elfogadhatatlannak minősítette az 1687-i törvényeket, és a XIV. Lajos el is várta, hogy királyt válasszanak. Rákóczi az első katoliRákóczi Ráday Pálnak, 1705. július 29. Mocsonoknál lévő táborból. AR I/I. 281. - Vö: R. VÁRKONYI Ágnes, Lengyelország és „az európai hatalmi egyensúly" II. Rákóczi Ferenc politikájában. Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Szerk.: ERDEI Gyöngyi - NAGY Balázs, Monumenta Historica Budapestiensia XIV. Budapest Történeti Múzeum É.n. 332-333. 19