Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Szirácsik Éva: Női szerepek a Rákóczi-kori Nógrád vármegye közéletében

Női SZEREPEK A RÁKÓCZI-KORI NÓGRÁD VÁRMEGYE KÖZÉLETÉBEN gedjék el ezt a kötelezettségét, hiszen Trencsén vármegyében már állított ki zsoldosokat. Bár az ügy a vármegye közgyűlése elé került, a tárgyalására vonatkozó adattal nem rendelkezünk.

43 Jakusith Kata első férje Csáky Zsigmond, a második Révay László volt. A harmadik férjével a szabadságharc idején már nem élt együtt, amint gróf Bercsényi Miklósnak írta: „Szunyogh Gáspár Uram ennyehány Esztendőtül fogva nem lakik velem".

44 A földbirtokosnő önálló ügyintézését tehát magyarázhatjuk a kényszerhelyzettel is, de Jakusith Kata kivételes személyisége kitűnik abból, hogy a korszakban ő volt az egyetlen nő, aki közvetlenül, férfi segítsége nélkül érintkezett írásban a vármegyével, s naprakészen tisztában volt jogaival, amit akár a vármegye ellenében is igyekezett érvényre juttatni. Az 1707. és 1709. évi adóösszeírásokban a nemes adózók - tehát a birtokos és armalista nemesek - 13-14% volt nő, a 66 adózó nőtől mindkét évben az összes adó 12%-át szedték be.

45 A legtöbbet özvegy Szemere Györgyné fizette, a 47 rénes forintos adó a nógrádi férfiak körében is meglehetősen figyelemreméltónak számított. Az adózó nők özvegyek voltak néhány hajadont és feleséget nem számítva, ez utóbbiak közé tartozott például Károlyi Sándorné Barkóczy Krisztina is. (4-5-6. melléklet) 1707-ben a birtokos nők nagyobb aránya a Losonci, illetve a Szécsényi járásban volt megfigyelhető, míg az armalista nőké a Kékkői és a Füleki járásokban. Két év múlva a Losonci járásban növekedett a birtokos és armalista nők aránya az összes adózó körében, a Füleki járásban csak az armalista nőké, a Szécsényi járásban a birtokos nemes asszonyoké némileg, miközben a Kékkői járásban minden armalista nőt birtokos nemesnek minősítettek. Részben az átsorolás miatt a birtokos nők száma Nógrád vármegyében 18%-ról 19%-ra emelkedett, miközben az armalista nőké 10%-ról 8%-ra csökkent. A birtokos nők az összes birtokos adójának 18%-át vállalták magukra mindkét esztendőben, miközben az armalista nők az összes armalista adójának 3%-át. Az armalista nők hozzájárulása tehát kisebb volt a birtokos nemes nőtársaikhoz képest. A földbirtokos nők számarányának emelkedése azonban együtt járt az elszegényedésükkel. 1707 és 1709 között a nemes adózók között 13%-ról 14%-ra emelkedett a nők számaránya, mégis az a tény, hogy a két évben az adó 12%-át teljesítették, jelzi a női adózók teherbíró képességének csökkenését. A nem nemes adózók körében az asszonyok száma nem volt jelentős. 1707-ben a háborús helyzethez képest is csak kevés nő fizetett adót, ekkor a Losonci járásban 40 női adózót írtak össze, akik közül nyolcnak semmije sem volt. A javaik után többségükre 1-2 dikát róttak, többet jóformán csak azokra, akikhez egy vagy több személyt is feljegyeztek. A legtöbbet, vagyis 8,5 dicát a felsőtiszovnyiki Csessok Mihálynéhoz írtak, akihez 2 felnőtt és 1 gyerek tartozott. Az asszony adóját 7 szarvasmarhája vagy lova, 20 kecskéje vagy juha, 4 sertése, 3 kocsi szénája, 4 kila kétszerese, 5 kila hajdinája, 6 kila árpája, 12 kila zabja után állapították meg. (7. melléklet) Jakusith Kata levele Nógrád vármegyéhez a zsoldosállítási kötelezettsége ügyében (Kékkő, 1706. augusztus 18.) NMLXTV-3. C-5/6. 189-190. Közgyűlés előtt 1706. augusztus 21-én. DARÓCZY, 1896. 575. Megjegyzésre érdemes, hogy a szabadosok között nem találtak nőket. J97