Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Pálmány Béla: Szécény, az újratelepített végvár-mezőváros társadalma 1690–1715

PÁLMÁNY BÉLA írás mégis hitelesen jegyzi meg, hogy e kézműves lakosok „hacsak nem folytatnak paraszti gazdálkodást, magukat és családjukat... a legkevésbé sem tudnák előmozdítani." A kalendáriumok az 1660-as évektől évente hét szécsényi sokadalmat hirdettek meg Szent Pál (január 25.), Szent György (április 24.), Szaniszló (május 8.), Keresztelő Szent János - azaz Szent Iván - (június 24.), a pünkösd utáni 4. és 9. vasárnap és a Szent János fővétele utáni hetekre. Az 1690. évi újratelepítés után azonban, bár a kalendáriumok változatlanul jelezték az itteni sokadalmak napjait, az 1720-as évekig nem volt említésre méltó a kereskedelem, bár a harmincad hivatal már 1694-ben működött. Bél Mátyás 1742-ben Szécsény leírásakor sem tartotta szükségesnek megemlíteni a vásárok időpontját. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén Szécsény lakossága - elsősorban földesura és végvári főparancsnoka, a rendíthetetlen királypárti Koháry István és helyi hű emberei befolyására és vezetésével - fegyvert fogott a felkelők ellen. Lipót császárnak és királynak a felkelés erős támogatottsága és gyors nyugatra terjedése folytán be kellett látnia, hogy a magyar katonaság leszerelése és szélnek eresztésére, illetve a végvárak lerombolására kiadott (bár csak itt-ott végrehajtott) 1699. december 13-ai parancsai csak a végletekig növelték a vitézlő rend elégedetlenségét. A korábbi hivatásából és életformájából kiforgatott, fegyverforgatáshoz értő volt végváriak tömegesen csatlakoztak a Tiszán átkelő kurucok csapatokhoz. Június elején Bécsbe rendelték Koháryt is, hogy tegyen javaslatot a felkelés terjedésének megállítására. A vicegenerális azt javasolta uralkodójának, hogy mivel a német katonákat a nép gyűlöli, melléjük szervezzenek 1000 lovas és 1000 gyalogos katonából álló „magyar nemzeti militiát" is. Kapjanak a huszárok havi 3, a hajdúk 2 forint zsoldot, biztosítsák a bekvártélyozásukat, hogy fegyelemben tarthatók legyenek, és nehogy kellő ellátás hiányában a nyomorult nép fosztogatására vetemedjenek. A Haditanács 1703 augusztusában intézkedett, hogy Felső-Magyarországon 500 magyar huszárt és 300 magyar hajdút szereljenek fel a rabló tolvajoknak, lázadóknak aposztrofált kurucok ellen. Az altábornaggyá előléptetett Koháry István Hont, Nógrád és Heves megyékben, Gombos Imre altábornagy pedig Abaúj és Borsod megyékben illetve Kassa és Ónod vára körzetében kezdett a toborzáshoz. Koháry meghagyta szendrői Török András nógrádi és Ordódy György hevesi alispánoknak, javasolják vármegyéjük közgyűléseinek a falvak határának és a tiszai réveknek a fokozott őrzését. Koháry kapitányi rangot ajánlott fel a Szécsényben élő Réthey Ferencnek, és megbízta huszárok és hajdúk toborzásával. A tiszt köszönettel elvállalta a megbízatást, de jelezte, hogy a feladat végrehajtásához mielőbb pénzt kell kapnia, mert a volt huszárok most fegyvertelenek és paripátlanok s az egykori hajdúknak sincs fegyverük, de meglátja, mire jut. Pénz hiányában, a felkelés sikeres terjedését látván teljesen elbizonytalanodva a királypártiak ellenállása csak rövid ideig tartott. Nógrád vármegye nemessége szeptember 3-án úgy határozott, hogy a két épen maradt várkastélyba, Gácsba és Kékkőbe illetve a megerősített Szécsény falai mögé húzódik és ellenáll a kurucoknak. Szécsényben Dúl Mihály vezetésével megerősítették a palánkokat, kitisztították a várárkot és csak a két kapun: a kerekbástya és vámház közötti illetve a „Rimóczi" kapun lehetett bejutni a belső városba. Katonáskodáshoz értő ember sok élt Szécsényben, puskájuk is akadt, a puskapor és a golyó azonban hiányzott. így a védelmet reménytelennek látó Dúl már szeptember 3-án elhagyta lakóhelyét és családját és Kékkőbe nyargalt, ahol kapitánynak választották. 182