Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Pálmány Béla: Szécény, az újratelepített végvár-mezőváros társadalma 1690–1715

PÁLMÁNY BÉLA Szécsényben - és a hasonló jogállású Füleken - tehát 1690 után több évtizeden keresztül egyfajta félkatonai szervezet állt fenn. A lakosok katonai őrállással továbbá levélhordással és fegyveres kíséretadással szolgáltak, továbbá fegyvert is viseltek. 1698. júliusában, miután az Udvari Haditanács elrendelte az egykori végvárak népének lefegyverzését, Nógrád vármegye nemessége felterjesztéssel válaszolt. A megyei rendek kifejtették, hogy a rablások és zsákmányolások megakadályozása szempontjából most sem lenne célszerű a végvárak török időkben fegyverviseléshez szokott népének lefegyverzése, ezért kérték, tegyenek kivételt Szécsénnyel, Fülekkel, Gáccsal és Kékkővel. A végvári jogállás más volt nógrádi végvárakban is fennmaradt. így 1698-ban Buják várában 9, a szintén Koháry birtokban lévő Hollókő falai között pedig 4 család lakott, akik ugyancsak levélhordással és kíséretadással tartoztak szolgálni. Maga a nagy befolyású Koháry István vicegenerális is támogatta, hogy azok az egykori végvárak, amelyeknek korábban földbirtokosa vagy parancsnoka volt, megtartsák katonai jellegüket. Továbbra is a király tényleges főtisztjének tekintette magát, akinek „botja alá" őrnagyok, kapitányok, hadnagyok, tizedesek és egyszerű közkatonák tartoztak. Szécsény romos falait saját költségén meg is erősítette. Megbízásából 1692. nyarán Kalcher Márton budai kőműves mester és szenátor legényei a vár „Pöstyén felé való portio"-jában (ÉK) 190 öl falat és a (kerek) bástya boltozatát, a „Lutheranus templom felőli" (K) szakaszon 105 ölnyi, a Rimóci kapu felöli (D) szakaszban pedig 52 ölnyi falat emeltek illetve erősítettek meg. Ugyanez a mester kezdte meg 1694-ben a ferences kolostor újjáépítését is.

3 Másfelől a végházak népének is évszázadok hagyományain alapuló előjogai voltak, amelyek a „vitézlő rendet" kiemelték a „nyomorult adózó nép" tömegéből. Ezekhez az adózási mentességekhez, szolgáltatási könnyebbségekhez maguk is váltig ragaszkodtak, mint ahogy minden lehetséges eszközzel őrizték, védelmezték kisebb-nagyobb „szabadságaikat" a birtoktalan címerleveles nemesek és a földesuraktól független életet élő szabadalmas mezővárosok is az 1848 előtti évszázadokban. A történeti szakirodalom ismeri ezt a XVII. századi társadalmi jelenséget és a hajdúszabadságok védelmezésének nevezi. A török elleni harcok korában esküvel élethossziglani katonai szolgálatot vállaló, de megélhetésük biztosítása végett földműves, kézműves foglalkozásra is kényszerülő gyalogosok magasabb presztízsű, több szabadságot biztosító jogállásukhoz a háborúk befejeztével is ragaszkodtak. Szécsény újratelepítés utáni társadalmát számos különleges, de más nógrádi végvárakra is jellemző vonással lehet leírni. A korabeli írott források is rögzítették, hogy a végvár-mezővárosban kétféle jogállású háztartások léteztek. Az 1696. évi megyei és országos portális összeírás szerint a Szécsény hadnagya Szaday András, és három tizedese: Nyikony Gergely, Hegedűs András és Szabó János a lakosok nevében esküvel vallották, hogy ott a földesúr kegyéből építettek 14 nemesi házat, továbbá 35 „katonai" házat. A házakhoz kertek tartoznak, amelyektől semmi mással nem függenek, bizonyos kíséret3 P. KÖNIG Kelemen: Hatszáz éves ferences élet Szécsényben 1332-1932. 195-196. PÁLMÁNY Béla: Adatok a szécsényi Forgách kastély történetéhez 1333-1765. In: Nógrádi Történeti Évkönyv 1989. Belitzky János emlékének tiszteletére (szerk. BAGYINSZKY Istvánné - SZVIRCSEK Ferenc) Salgótarján, 1989. 53-80. 67. 178