Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Pálmány Béla: Szécény, az újratelepített végvár-mezőváros társadalma 1690–1715

PÁLMÁNY BÉLA A menekülő törököket űzve a hadjárat Magyarországra tevődött át és itt újabb nagy sikereket ért el. Előbb Kara Mehmed budai pasa seregeit verték meg a szövetségesek Párkánynál, majd október 27-én sikerült visszafoglalniuk a 140 éve a szultán uralma alatt álló Esztergom várát, amit az európai közvélemény a kereszténység diadalának tekintett. A sikersorozat azonban még nem ért véget. Sokáig feledésbe merült a historikusok előtt is a hadjárat zárófejezete, amely Szécsényben játszódott. A részleteket két évtizede tártuk fel, korabeli külföldi - német, spanyol, olasz lengyel - krónikák és röpiratok alapján. A Bécs segítségére siető Sobieski János királynak és 16 000-18 000 fős lengyel- litvánkozák seregének dönteni kellett arról, hol telelnek. November 3-5. között Ipolyságnál haditanácsot tartottak. Itt az osztrák hadvezérek teljesen elvetették Thököly követeinek Sobieski által előterjesztett békejavaslatát, miszerint ha Magyarországot visszahelyezik megsértett politikai és vallási jogaiba, továbbá a kuruc nemesek és katonák amnesztiát kapnak a felségsértés ürügyén rájuk váró fej- és jószágvesztés alól, végül Thököly élete végéig megtarthatja a 13 felső-magyarországi vármegyére terjedő fejedelmi címét, ők készek szakítani a portával és hűséget esküdni I. Lipót királynak. Nem valósult meg a lengyel uralkodó titkos terve sem, mivel seregei szálláshelyét nem az alsó-magyarországi bányavárosokban, hanem Wolhiniában és Podosie-ban jelölték ki, vagyis el kellett hagyniuk az országot. Óvatosságból kíséretként melléjük rendelték Johann H. Dünewald császári altábornagy öt ezredét is. Sobieski és hadai hamarosan újra szembe találták magukat a törökökkel, mivel az útba eső dél-nógrádi várak - Nógrád, Palánk, Szécsény, Hollókő és Buják - az ellenség uralma alatt álltak. A kor diplomáciai és hadászati elvei szerint ezeket el kellett foglalni, mivel egyrészt egy király személye előtt az ellenségnek meg kell hódolni, másrészt e várak veszélyeztették a levelezési összeköttetés zavartalanságát a bécsi császári és a krakkói királyi udvarok között. A nógrádi nemesség valamint a lerombolt Fülek várának fedéltelenné vált magyarnémet katonasága, miután egy évvel korábban alávetette magát Thököly fejedelemnek, most küldöttséget menesztve a lengyel királyhoz készségét fejezte ki, hogy ismét hűséget esküszik I. Lipót császárnak és királynak. Amnesztiát kértek maguknak a személyüket, családjukat és vagyonukat fenyegető fej- és jószágvesztés alól. Végül arra kérték Sobieskit, szerezze vissza Szécsényt a töröktől, így tegye lehetővé a volt füleki katonaság számára, hogy a kis és szűkös gácsi várkastélyból, mint ideiglenes szálláshelyből végleg odaköltözhessenek mindazok, akik arra engedélyt kapnak. 1683. november 9-10-én került sor Szécsény rövid ostromára. Bár a török védők a várat katonákkal, sáncokkal, falakkal, ágyúkkal szépen megerősítették, mégis teljesen demoralizálódtak, hiszen maga a félelmetes lengyel király, Bécs, Párkány és Esztergom győztese állt falaik előtt. A második napon ezért fehér zászlókkal megadták magukat és remegve borultak kegyelemért a király lábai elé. Megkapták a kért szabad elvonulást. A 800 janicsár és 500 szpáhi családjával együtt, de fegyverek és málnák nélkül Pestre mehetett, vagyis nem került fogságba. Kapitulált Hollókő és Buják kis török őrsége is, ők Egerbe vonulhattak. Állítólag a haragvó budai basa menten levágatta a „gyáva" szécsényi bég fejét. Szécsény vára tehát sértetlenül jutott a keresztény szövetségesek kezébe. Több hétre elegendő élelmet és takarmányt is találtak a raktárakban, így még az is felvetődött, 174