Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Seres István: A nógrádi „vitézlő rend” Thököly Imre Habsburg-ellenes harcaiban

SERES ISTVÁN Egy nógrádi származású kuruc főtiszt, Szappanos Mihály, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc ezereskapitánya A fent bemutatott nógrádi vitézek esetében maga az alakulat, ül. a mustrakönyvi bejegyzések voltak a segítségünkre. Két rövid levélrészlet alapján viszont már egy magas rangú katonatisztről is sikerült megállapítanunk, hogy füleki származású volt. Szappanos Mihály neve először 1686 körül fordul elő az eddig feltárt forrásainkban, igaz, akkor még császári szolgálatban álló főhadnagyként szolgált Csáky László generális lovasezredében. Thököly Imre 1689. évi nyári hadjárata idején már kuruc lovas főhadnagy, 1693ban pedig a bujdosó fejedelem egyik ezereskapitánya volt. 1694 végére ő maradt az emigráns kuruc hadsereg egyetlen magas rangú mezei tisztje. Az elkövetkező években a Duna menti palánkokban, majd Temesváron állomásozott, és fontos szerepe volt a hazai elégedetlenekkel való kapcsolattartásban is. Nevét egyaránt jól ismerték a szemben álló császári hadseregben, és az otthoni lakosság körében is. 1697 tavaszán, pl. Schlick generális, szegedi főparancsnok az Udvari Haditanácshoz írott jelentésében mint „veszedelmes lázító"-t említette, akit kegyelmekkel és ígéretekkel mindenféleképpen érdemes volna visszaédesgetni a császár pártjára. 1697 őszén az ő pátenseit terjesztették Debrecen környékén és a hajdúvárosokban. A karlócai békekötést követően az ő katonaságát is Bulgáriába telepítették, ahonnan zömük csak a Rákóczi-szabadságharc kitörését követően szabadulhatott meg. Szappanos Mihály hazatéréséről semmit sem tudunk, első alkalommal 1705. május 5-én említi Forgách Simon tábornagy a fejedelemhez írott levelében, amelyből kiderül, hogy már ígéretet kapott a kapitányi kinevezésére. Minden bizonnyal ez idő tájt kelt az a kérelem, amiben Szappanos egy fogarasföldi Alsó-Szombatfalva nevű falut kért magának, feleségének és a „mostani élő fiainak," hűsége jutalmául, mivel „életének nagyob részét" a haza védelmében töltötte el. Ugyanakkor kapitányi pátenst is kért a fejedelemtől, aki mindkét kérését teljesítette. A veterán főtiszt azonban nem sokáig harcolhatott a zömmel erdélyiekből, kisebb részben pedig törökországi emigránsokból álló ezrede élén, mivel 1706 kora tavaszán, hosszas betegség után meghalt. Szappanos Mihály származásáról és előéletéről mindössze két későbbi adat tudósít. 1703 júniusában a tiszaháti felkelés, ill. a dolhai ütközet kapcsán az ő nevét is hírbe hozták, mint Thököly Magyarországra érkezett tisztjét. Dúl Mihály egykori füleki seregbíró, a Koháry-birtokok praefectusa 1703. június 20-án, Szécsényből Koháry Istvánhoz írott levelének egyik megjegyzése a dolhai csatában részt vett kuruc vezetők kapcsán a következőt állította: „kik között ezek neveztetnek antesignanusoknak: Esze Mihály (!), Majos István, Kis Albert és Szappanos, az ki azelőtt Fülekről származott vala a kuruczok közibe."

37 Szappanos feltételezett füleki származását egy későbbi forrás is alátáÉletrajzát újabban lásd: SERES, 2005. 457-460. Dul Mihály levele gróf Koháry Istvánnak Bécsbe. Szécsény, 1703. június 20. OSzKK Thaly Kálmán Kuruckori Okmánygyűjteménye (OSzKKFol. Hung. 1389/27. köt. 113v-114r. (Thaly Kálmán másolata.) A hír nem volt igaz, Thököly emigránsai ekkor még nem lehettek jelen a hazai eseményeknél. 164