Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Seres István: A nógrádi „vitézlő rend” Thököly Imre Habsburg-ellenes harcaiban
SERES ISTVÁN megyei tisztviselő mellett Sövényházy István, mint a „mindkét rendbéli" (azaz: lovas és gyalogos) füleki katonaság kapitánya, valamint hat lovas főhadnagya - Szaday András, Fekete András, Bertzely János, Czecze István, Becskerek[i] Mihály és Darabos János - írták alá. A Gács várában tartózkodó nemesség és a füleki katonaság kinyilvánította, hogy csupán a török fenyegetés hatása alatt pártoltak át Thökölyhez, de most mindanynyian készek visszatérni a császár hűségére. Hasonló szándékkal voltak a várban tartózkodó németek, valamint Thököly egyik Bertók János nevű gyalogos hadnagya, „egyes hozzátartozókkal együtt". Egyedül Gyürky Pál kapitány nem akart egyetérteni velük, sőt, fegyvert is ragadott a többiek ellen, amiért a katonaság letartóztatta. 24 A témánk szempontjából elsőrangú forrás megerősíti a füleki katonaság számáról a kassai országgyűlés 1683. január 21-i határozatában található adatot, miszerint a helyi nemességgel együtt legalább ezer főt tehettek ki. A fenti utasítás alapján Sövényházy István keze alatt minimum hat századnyi katonaság volt, s mivel ezek mind lovasok voltak, rajtuk kívül gyalogos seregeknek is kellett lenniük Gács várában. Ennek kiderítése azonban már a további kutatás feladata lesz. 25 Mint fentebb írtuk, Kékkő vára is ekkoriban került a szövetségesek kezére, feltehetően Divénnyel együtt, a két vár „régi" katonasága pedig vélhetően követte a fülekiek példáját. Összegezve az eddig elmondottakat, Thököly katonaságában a fejedelem 1685 őszén bekövetkezett váradi elfogatása előtt is kimutatható volt a nógrádi végváriak jelenléte. Bár többségük még 1683 novemberében elhagyta a kuruc tábort, sokan pedig vezérük rabságba vetését követően hasonlottak meg a törökökkel, koránt sem zárhatjuk ki, hogy néhányan közülük is az évekig-évtizedekig tartó külhoni bujdosást választották. A Thököly-emigrációról a fejedelem és bensőbb híveinek naplói, levelei, valamint a korabeli kémjelentések tájékoztatnak a legbővebben, ennek ellenére máig sem tudjuk pontosan, hogy mennyien is fordultak meg az Oszmán Birodalom területén az 1686-1705 között eltelt közel húsz év folyamán. Az emigrációban gyakran készültek névszerinti összeírások, ezek közül azonban csak kevés áll a kutatók rendelkezésére, az egyes személyek származási (születési, ül. lakó) helyére pedig többnyire csak a nevük alapján következtethetünk, amennyiben persze más - hazai - források is rendelkezésünkre állnak. Ilyen pl. bernátfalvi Földváry László, aki az 1690 szeptemberében megtartott keresztényszigeti országgyűlésen kapott erdélyi honfiúsítást. Bár a Nógrád vármegyei nemes életének éppen a török földön eltöltött időszakáról rendelkezünk hézagos információkkal, az adott időpontban kétségkívül Thököly bensőbb köreihez tartozott. 26 A katonaság esetében viszont már sokkal nehezebb helyzetben vagyunk. KezdTassi Tasy Mihály Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék alispánja, Bezegh István Nógrád vármegyei alispán, valamint Csemitzky Gáspár Pest-Pilis-Solt egyesült vármegyék hites nótáriusa. Uo. 15. Latin eredetije: MOCSÁRY i. m. 106-110. p.; magyar fordítását lásd: PÁLMÁNY Béla idézett munkájában. Uo. 14-15. Jánoky Zsigmond idézett levele pl. egy „Berezeli" nevű gyaloghadnagyot említ, a Sobieski Jánoshoz küldött követek számára készült utasítás szerint viszont „Bertzely János" lovas tiszt volt. Nyilván ugyanarról a személyről van szó, viszont más forrás hiányában nem lehet megállapítani, hogy melyik levélíró tévedett. Minderre nézve lásd a jelen kötetben MÉSZÁROS Kálmán: Egy derék kuruc törzstiszt - Földváry László alezredes, nógrádi várkapitány című kitűnő összefoglalását. 160
