Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Seres István: A nógrádi „vitézlő rend” Thököly Imre Habsburg-ellenes harcaiban
A NÓGRÁDI „VITÉZLŐ REND" THÖKÖLY IMRE HABSBURG-ELLENES HARCAIBAN SERES ISTVÁN Előszó helyett 2005 szeptemberében egyszerre kettős emlékévet is ülünk, a szécsényi országgyűlés tricentenáriuma mellett azonban jelentősen háttérbe szorul Thököly Imre fejedelem halálának évfordulója. Holott, éppen a szécsényi országgyűlésen született meg az a törvénycikk, amelyben II. Rákóczi Ferenc és a szövetkezett rendek anyagi és politikai elégtételt adtak a közel két évtizede bujdosó fejedelemnek és híveinek. Mivel Thököly a haza szabadságáért fegyvert fogva áldozta fel életét és vagyonát, minden jószágát visszaítélték, és döntés született arról is, hogy a hadakozások során felvett kölcsöneit is az ország kasszájából fizessék vissza. Ugyancsak a törvény szavatolta, hogy Thökölyt és bujdosó társait is belefoglalják a leendő békeszerződésbe. Az egybegyűlt rendek által elfogadott VIII. articulusról azonban Thököly már nem szerezhetett tudomást, mivel az országgyűlés megnyitását követő napon, 1705. szeptember 13-án elhunyt a Márvány-tenger partján fekvő Izmit városában. A fejedelem halálhíre csak napokkal a törvények október 2-i felolvasása után érkezett Magyarországra. Bujdosótársainak zöme viszont már az előző évek folyamán hazatért: sokan még a Rákóczi-szabadságharc kitörését megelőző években elhagyták az emigrációt, a katonaság tömeges hazatérése viszont 1703 nyarán kezdődött el. Ennek ellenére a törökországi emigránsok hazai jelenlétéről csak 1703. október-november hónapjaiból van tudomásunk, és többnyire éppen a szabadságharc kezdeti, nógrádi eseményei kapcsán. Az emigráció forrásait, ill. az 1703-1705 között hazatérő katonák, nemesek tetteit vizsgálva figyeltem fel arra, hogy Thököly bujdosó hívei között számos Nógrád vármegyei származású tiszt, katona és udvaronc is volt, az emigráció egyik leghíresebb főtisztje, Szappanos Mihály főkapitány pedig korábban éppen Fülekről ment a kurucok közé. Mi több, a Nógrád vármegyét 1703 szeptember-októberében meghódoltató kuruc katonaság körében ott voltak Thököly frissen hazatért seregei is! Értekezésemben ennek megfelelően elsősorban az emigrációból hazatért nógrádiakat, valamint a Gács várát és Szécsényt meghódoltató kurucok között jelen lévő törökországi bujdosókat szeretném bemutatni. A Nógrád vármegye történetét, ill. a kuruc kort kicsit is ismerő olvasó azonban már e sorok olvasása közben is joggal vetheti fel, hogy a nógrádi várak helyőrségei, a bányavidéki főkapitányság más váraihoz hasonlóan mindvégig élesen szembe helyezkedtek Thököly Imre mozgalmával! Elegendő a fülekiek hősies helytállására utalnunk, és Koháry István főkapitányra, aki inkább a több évig tartó fogságot választotta, minthogy hűséget esküdjön a gyűlölt oszmán hódítók által hatalomra segített kuruc fejede154
