Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Czigány István: Forgách Simon katonai és politikai tevékenysége 1705-ben

CZIGÁNY ISTVÁN Forgáchot megnyugtatta és hiúságára apellálva megírta: „Kegyelmed idejövetelit az ország dolgaira nézve igen szükséges...a több projectált dolgokrúl kívánok Kegyelmeddel bővebben conferálni, úgy bántódásit is illendő képen orvosolni".

74 Forgách Simon nem tudott kiigazodni a bonyolult erdélyi politikai viszonyokban. A fejedelemség politikai elitjével való kapcsolatát eleve meghatározta a magyarországiak és erdélyiek közötti ellentét, amelyet csak tovább szított a tábornagy gőgös lobbanékony természete. Mivel az erdélyi főparancsnok politikai jogköre meglehetősen homályos volt, konfliktusa állandósult a fejedelemség kormányzati szerveivel az 1704. december 20-án felállított Consiliummal és a mellé rendelt hadicommissáriatussal, amely a csapatok ellátásáért, és a katonaállításért is felelős.

75 Mint láttuk a tábornagy kezdettől fogva elégedetlen volt a Consilium munkájával és annak megszüntetését indítványozta a fejedelemnek. Elképzelése szerint Rákóczi „edgy locumtenens", azaz helytartó útján igazgatná a fejedelemséget, aki mellett a fejedelem által kinevezett tanácsosok és prefektusok intéznék a politikai gazdasági és katonai ügyeket. Forgách, aki helytartóként elsősorban magára gondolt, gyakorlatilag hasonló kormányzati rendszer bevezetését javasolta, mint „az császár ideiben az Deputatio", vagyis egy olyan központosított kormányzati rendszert, amely törekvései ellen Rákóczi fegyveres harcát megindította.

76 A másik komoly politikai problémát, amellyel a tábornagynak szembesülnie kellett, a törökkel való viszony jelentette. Már 1705 február elején jelezte Rákóczinak, hogy Erdélyben a „török protekciót sűrűn emlegetvén, szükséges kegyelmes urunknak arra igen vigyázni" nehogy behozzák őket az országba. Néhány nappal később arról a rémhírről is tájékoztatta a fejedelmet, miszerint Bécs arra ösztönzi a törököket, hogy katonai erővel más fejedelmet ültessenek Rákóczi helyébe. Beszámolt arról is, hogy Rákóczi fejedelemmé választása ellenére Thököly Imrének és II. Apafi Mihálynak is jelentős tábora van az országban.

77 Pekry Lőrinc még január közepén arról akarta meggyőzni Rákóczit, hogy fejedelemségét a törökkel is ismertesse el „mert az torkában lévén Erdély a töröknek", e nélkül az ország „békességes állapotban nem maradhat".

78 Mint láttuk Erdély katonai parancsnokának a legnagyobb gondot a katonaság regularizálása és a török befolyás növekedése okozta. Nem tekinthetjük tehát véletlennek, hogy 1705 nyarán Forgách kinyomtattatta Zrínyi Miklós, addig kéziratos másolatban terjedő „Az török áfium ellen való orvosság" című művét.

79 II. Rákóczi Ferencnek írott előszavában kifejtette Zrínyi munkájának megjelentetésével a regularizálás szükségességének kiRákóczi Ferenc Forgáchnak, Szécsény, 1705. szeptember 7. AR I/I. 408. BÁNKÚTI, 1985. 9-10.; Az erdélyi főparancsnok közjogi helyzetére és rendfokozataira nézve lásd: MÉSZÁROS Kálmán: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc felső katonai vezetés létrejötte és hierarchiája. 1703-1711. Argumentum, 2006. 99-102. Forgách Simon emlékirata Rákóczihoz, Harságyi mező, 1705. augusztus 27. MOL G 15. Rszlt I. 1. Caps. В. Fase. 24. fol. 79-88. Forgách Simon jelentése Rákóczinak, Kolozsvár, 1705. február 6.; február 18., Segesvár, március 24. R. KISS, 1906. 224-225.; MOL G 19. Rszlt II. 2e/A fol. 294-297 LAMPÉRTH, 1899. 463. Zrínyi Miklós prózai művei. Zrínyi könyvtár I. Főszerkesztő: KLANICZAY Tibor, Szerkesztő: KOVÁCS SÁNDOR Iván, Zrínyi Katonai Kiadó 1985. 64., 265-318. 134