Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

R. Várkonyi Ágnes: Törvény a békéről – II. Rákóczi Ferenc békekoncepciója és a szécsényi országgyűlés

R. VÁRKONYI AGNES tudta nélkül kötötte meg a török szultánnal. A magyarok és európaiak tiltakozásából kötetet lehetne megtölteni. „Minden keresztény lelkű ember contradical ez ellen a békesség ellen" - „Az békesség ellen kicsiny és nagy rend, mint szájukból kifér becstelenül szólnak. .." - tudósít a magyar és a nemzetközi közvéleményről Wesselényi nádor. Erdély kancellárja, Bethlen János a Magyarország rovására megkötött béke jövőbeli hatása miatt marasztalta el a vasvári megegyezést: „Hol van Magyarország biztonsága? Elveszett Érsekújvár! Hol van Erdély a váradi erőd nélkül? [...] Bevallom, elborzadok a jövőtől félelmemben, mialatt ezeket írom, ugyanis a keresztények most tették le a fegyvert - bárcsak csalatkoznék ebben, és ne hinném, hogy a mi nemzetünk végső lemészárlására újra fel fogják venni azokat." Növelte a felháborodást, hogy a béke pontjait sem a főméltóság viselőkkel, sem a vármegyékkel nem közölték, s a Wesselényi-szervezkedést kísérő regionális gyűléseken hiába követelték, hogy hozzák tudomásukra tartalmát.

8 Az ország békéhez való jogát Bethlen Gábor és I. Rákóczi György hagyományai szellemében Apafi Mihály (1632-1690) fejedelem vitte tovább, aki az erdélyi-lengyel-francia szövetségben biztosította, hogy a Fejedelemséget befoglalják a nymwegeni békébe.

9 A Királyi Magyarországon szívós politikai harccal érték el végül, hogy a Habsburg uralkodó ismét elismerte Magyarország részvételi jogát a béketárgyalásokon. Figyelemreméltó, hogy az eredmény több politikai irányzat, nemzetközi igény közös erőfeszítéseként jött létre. A Thököly felkelés katonai és diplomáciai sikerei, meg a készülő török támadás miatt a pápa jelzése, Hollandia és Anglia érdeklődése s nem utolsósorban a központi kormányzat tárgyalókészségét kihasználva Esterházy Pál és köréhez tartozó egykori Zrínyi hívek diplomáciai erőfeszítései hoztak sikert. 1681-ben I. Lipót császár és magyar király összehívta az országgyűlést és szentesítette az ország békekötéshez való jogát. A törvény kimondja, hogy a török béketárgyalásokon a magyar résztvevőket a központi kormányzat kiküldötteivel egyenlő jogok illetik meg.

10 Annál nagyobb jogsértésnek számított, hogy a törököt kiűző háborút lezáró karlócai béketárgyalásokra (1698/99) a magyarokat nem hívták meg, és az országról az ország nélkül döntöttek. Ahogy Rákóczi a külföld tájékoztatására kiadott Manifestumában megfogalmazta: „sine nobis de nobis concluduntur."

11 Wesselényi Ferenc nádor Rottal Jánosnak, Murányalja,1664. október 28. MOL P-507 Nádasdy lt. No 466 és Wesselényi ismeretlennek, Murányalja, 1664. november 1. MOL R-199 Wesselényi levéltár, Fasc. 9. - BETHLEN János: Erdély története 1629-1673. Fordította: P. VÁSÁRHELYI Judit. Az utószót írta: JANKOVICS József. Budapest, 1993. 238. - Dokumentációval: R. VÁRKONYI Ágnes, Az országegyesítés évszázada. Kézirat. 9 XJV.Lajos Apafi fejedelemnek a 1679. június 8. MOL P-1239 Apafi Gyűjtemény, 3. d. 10 1681/ 4.tc. 11 4.pont, Közli:Ráday Pál iratai I. 1703-1706. (Ráday iratok.) Sajtó alá rendezte BENDA Kálmán, ESZE Tamás, MAKSAY Ferenc, PAP László. Budapest, 1955. 99. - A Manifestumot Ráday Pál fogalmazta, de Rákóczi intenciói szerint, Rákóczi javításaival és neve alatt került kiadásra. Siptár Dániel mutatta ki, hogy a kifejezés előfordul Bercsényi Miklós 1703. június 15-én XIV. Lajos királynak Bonnac márki, francia rezidens útján küldött harmadik memorandumában. SIPTÁR, 2003. 222-223. 10