Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)
Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919
HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK pesti munkások e döntése alapján a Hadügyi Népbiztosság a legerélyesebb ellenállásra utasította a fronton álló csapatokat, majd hozzákezdtek a hadsereg átszervezéséhez. A Forradalmi Kormányzótanács május 3-án kiadta a munkásosztály általános mozgósításáról május 5-én pedig a Vörös Hadsereg újjászervezéséről szóló rendeletét. 8 Ennek értelmében szétválasztották a működő hadsereg és a hátországi katonai ügyek irányítását. A hátországi intézetek, alakulatok felett a Hadügyi Népbiztosság rendelkezett, amely ezenkívül a hadsereg utánpótlását is szervezte. A hadműveletek egységes irányítása érdekében a Keleti Hadsereg Parancsnokságból megalakult a Vörös Hadsereg Parancsnoksága, amely „szárazföldön, vízen és a levegőben minden hadműveleti egységgel kizárólagosan intézkedik." A hadsereg főparancsnoka Böhm Vilmos, vezérkari főnöke Stromfeld Aurél lett. Böhm kiválasztásánál politikai szempontok domináltak, Stromfeldre viszont kiváló katonai képességei miatt volt szüksége a hadsereg vezetésének, aki ezt a feladatot végül is hazafias érzéseinek engedve vállalta el. Kettőjük alapvetően eltérő hozzáállását példázza az alábbi eset: A május első napjaiban kialakult kritikus helyzetben Böhm - még mint a Keleti Hadsereg parancsnoka - a katonai ellenállás beszüntetése, a fegyverletétel mellett foglalt állás. Stromfeld ezzel szemben egyértelműen a haza védelme mellett szállt síkra, a legválságosabb helyzetben is bízott a harc sikerében és állította, ha felfegyverzik a munkásokat, ezekből az új egységekből három hét alatt ütőképes hadsereget teremt. Böhm kapituláns magatartásával nem értett egyet, s mikor a május 2-a késő esti budapesti döntésről értesült, sietve adta ki - este 11 órakor - saját fogalmazású parancsát: „Ellenségnek tovább is ellenállni. „Minden félreértés elkerülése és a forgalomban levő kósza hírek ellenére tudatom, hogy az eddig kiadott parancsok teljesen érvényesek, tehát az ellenséggel szemben a legerélyesebb ellenállást kell kifejteni. " Mindez összhangban van Stromfeldnek azzal a hitvallásával, amit később az ellenforradalmi bíróság előtt így fogalmazott meg: „Napóleon azt mondotta - nem mintha vele összehasonlítani akarnám magam -, akármilyen rendszer van is, minden hazafinak a hadseregben a helye, ha a határokon ellenség áll " És hogy sokan gondolkodtak így, arra az elkövetkező napok, hetek bizonysággal szolgáltak. A Forradalmi Kormányzótanács felhívása nem maradt pusztába kiáltott szó: napokon belül tízezrek jelentkeztek a hadseregbe. Azok a tízezrek, akik a négy éves világháború szenvedéseitől elfáradva, elfásulva, a harcot megelégelve az év elején a polgári demokratikus kormányzat hadseregbe hívó szavára nem mozdultak - most, amikor a haza veszélybe került, ismét fegyvert fogtak a haza megmentésére, megvédésére. S a haza megvédésének ügye a Tanácsköztársaság mellé állított sok hivatásos tisztet is, akik katonai szakértelmüket ajánlották fel a hadseregnek. A munkások tömeges jelentkezése lehetővé tette egy nem túl nagy, de megbízható és ütőképes fegyveres erő felállítását. A szervezés irányítása Stromfeld feladata volt, és célHL MTK Hünb. 6. oszt. 7/5. lt-i j. 23
