Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Horváth István: Rákosi Mátyás Salgótarjánban, 1919-ben

HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK kor megszervezte a munkát a tárnákban, ellenőrizte a szénrakodást. „ (Forrás: Rohamra с cikk. Sarló és Kalapács 1934. okt. 1. sz. Közölte A Rákosi per. Szikra, 1950. kötet is.") A két világháború közötti baloldali politikusok jó része elfogadta Rákosi ama beszédében foglaltakat, amelyet a bíróság előtt a pere során mondott. „Május 2-án visszaküldték a frontra Salgótarjánba, mert a helyzet kritikus volt. ...Én mint politikai megbízott egyszerűen átvettem a hadosztályparancsnokságot. Kimentem a frontra és rendet teremtettem. Megjegyeztem azonban, hogy a hatásköröm nem volt elhatárolva:" (Forrás: A bíróság előtt 1935. febr. 7-8- tárgyaláson elmondott beszédből, ül. : 1935 jan. 21. Szemák tanács ülésén elmondott beszéd részlete. Közölte Szikra, 1950. A Rákosi per.) A per alkalmat adott a baloldalon dolgozó más személyek, ellenfelek bírálatára. Megmutatta a tőkésekkel paktáló, a salgótarjáni bányászsztrájkot elbuktatni akaró szakszervezeti vezetők igazi arculatát, (Forrás: Máté György : Szikrából lobban a láng. Művelt Nép, 1956.) A kultusz terjedése A fentebb már említett tudományos tanácskozás a tényleges helyzetet mutatta be, amikor azt rögzítette, hogy 1919-ben egyetlen helység ahol harcok dúltak és Rákosi megfordult az Salgótarján volt, így aztán a hős, a vezér és a település egy „kis" korabeli propagandisztikus rásegítéssel összeforrasztódott. A feladat elvégzésében a művészek - írók .képzőművészek - meghatározóak voltak. Az irodalmi és képzőművészeti alkotások Rákosi és Salgótarján összekapcsolódása 1952-ben került a nagy nyilvánosság elé, akkor amikor a vezér 60. születésnapjának megünneplésére készült az ország. Ekkor többek között a hivatalos politika felszólította a magyar írók, költők javát Rákosi életének művészi feldolgozására. A megszületett írások még az évben önálló kötetben is megjelentek. Megjegyzendő, hogy a felkérésnek a nevesebb írók közül Németh László, Nagy Lajos és Tersánszky Józsi Jenő nem tett eleget. A salgótarjáni „történetet" Örkény István dolgozta fel. Az akkor még fiatal író megkísérelte a lehetetlent : mindenki számára elfogadható módon bemutatni Rákosi tevékenységét. Az akkor még élő volt harcosok közül Kalas Lászlót és Nagy Bélát szólaltatta meg A kortársak sok igazságot tartalmazó visszaemlékezése, ...mégis hamis színű lett azzá tette a Rákosi sztori hiteltelensége. Csak néhány példával kívánom állításomat igazolni. Kalas László így emlékezett az eseményekre: „Előbb megéljeneztük Rákosi elvtársat és énekelve indultunk vissza a háborúba . ...Annyi bizonyos, hogy abban az órában dőlt el minden, amikor a Rákóczi Tölgyfájánál beszélt Rákosi elvtárs. A tölgy alatt állt az autó, és az autó lépcsőjéről beszélt Rákosi Mátyás. Még egy népbiztos állt mellette, azt nem ismertük. Rákosi elvtársat már ismertük, mert ő tartotta a nagygyűlést a piactéren, és attól kezdve mindenfelé mozgott a vonalban." Nagy Béla szerint május 2-án „éjszaka végigjárta a tárnákat, rögtönzött gyűléseken ismertette a bányászokkal a helyzet komolyságát, és megszervezte az első munkászzászlóaljat. Másnap reggel az első 500 főből álló munkás zászlóaljjal együtt kiment a frontra, ahol a legveszélyesebb frontszakaszon puskával a kezében vett részt a harcokban. „...Fáradhatatlan volt a munkába, és az ellenség elleni harcban. Mozgósította a bá81