Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Horváth István: Rákosi Mátyás Salgótarjánban, 1919-ben

HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK Rákosi Mátyás Salgótarjánban Rákosi jelenléte és szerepe sokáig vitatott volt Salgótarjánban. Elsősorban az 1956 előtti helyi politikai elit egy csoportja ragaszkodott ahhoz, hogy a köz elfogadja a nem bizonyítottat, hős vezér és a település - általuk valósnak és a történelemben gyökerezőnek - vélt kapcsolatát. Az eseményről nagyon kevés a korhű forrás, legtöbbet, és leghitelesebbet Fogarassy László Pozsonyban élt kutató írásaiból és a Palócföldben is közölt publikációból tudunk. Már a kezdet is bizonytalan. Egyes vélemények szerint Rákosi május 3-án, mások szerint május 4-én érkezett Salgótarjánba, és május 9- én távozott onnan. Ugyan e ténynek nincs jelentősége, pusztán jelzi, a forrás nélküli állítások megbízhatatlanságát A Népszava április 27-i száma szerint Rákosinak a déli frontra volt politikai biztosi beosztása. Arra sincs hitelt érdemlő forrás: miért kellett Salgótarjánba kerülnie? Az itteni katonai tevékenységéről Rákosi, később, a bíróság előtt vallott, de az akkor elmondottak nem felelnek meg a valóságnak. Ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy nem tudott az itteni munkásokkal megfelelő kapcsolatot kialakítani. Ezt látszik igazolni az a gödöllői főhadiszállásra küldött távirat, amely alapján erre következtethetünk. A dokumentumot Haubrich József népbiztos jegyezte, és arról tájékoztatta a felsőbb parancsnokságot, hogy a salgótarjáni bányászok és vasasok „...teljesen bizalmatlanok Hevesi és Rákosi népbiztosok személyére vonatkozóan... Kérik azok felváltását, és helyükre régi, ismert vasas elvtársakat küldeni." Mint ahogy nem tudjuk miért került Rákosi Salgótarjánba, arról sincs adatunk, miért távozott a hadi események megindulása előtt. Az minden esetre bizonyos, hogy neki semmi valóságos irányító, szervező szerepe nem volt Salgótarján megvédésében. (Forrás : Fogarassy László : A 6. Vörös hadosztály és vezetői. Palócföld 1999) A kultusz forrása A kultusz kialakítása és fejlődése szorosan kapcsolódott a Tanácsköztársaság történeti képének a magyar köz és tudományos és politikai közegben érzékelhető változásához. A folyamat kronologikus bemutatását és elemzését az 1989-ben megtartott tudományos emlékülés elvégezte. Az ott elhangzott előadások közül a Borsányi György által elmondottakra emlékeztetek, amely szerint : „...a hatalomra került párt /1948 - 1949/ megpróbálta a saját történelmét, történelmi előképét felfedezni a Tanácsköztársaságban, hozzáigazítva annak történetét az adott kor követelményeihez. Ekkor alakult az a Tanácsköztársaság kép, amelynek központi figurája a párt alapítója és hadsereg hőse Rákosi Mátyás volt." (Forrás : Múltunk, 1989.3-4. sz. 218-219) E felfogást maga Rákosi Mátyás hintette el a magyar és a nemzetközi politikai baloldal képviselői között amikor sajtóban az a tényközlés jelent meg 1934-ben, hogy „Rákosi a tanácskormány népbiztosa lett, majd cseh frontra ment, és mint hadosztály politikai megbízott megszervezte a salgótarjáni bányavidék védelmét... Ezt a felelősségteljes feladatot a 27 éves Rákosi Mátyásra bízták. Rákosi derekasan teljesítette azt. Mozgósította a bányászokat, beszervezte őket Vörös Hadseregbe, és fél kezükben (?) fegyverrel, másik kezükben csákánnyal dolgoztak. A bányász zászlóalj élén védte a frontot, s ugyanak80