Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919

HONVÉDŐ VÄROS ELŐADÁSOK így Miskolc, ez a fontos gazdasági és politikai központ a Vörös Hadsereg kezén maradt. Az április végi, május eleji válságos helyzetből tehát a Magyar Tanácsköztársaság nagyon rövid idő alatt megerősödve került ki. Az újjászervezett Vörös Hadsereg győzelmei katonailag és politikailag is megszilárdították a proletárállam helyzetét. És a májusi hadműveletek eredménye kedvező helyzetet teremtett a Vörös Hadsereg további előnyomulásához, az északi hadjárat megindításához. Az északi hadjárat A miskolci győzelem után a Forradalmi Kormányzótanácsnak és Hadseregparancsnokságnak döntenie kellett a harc további folytatásáról. Az országra tört ellenség egyikét földrajzilag és iparilag fontos stratégiai pontokon visszavonulásra késztették, de az ország mezőgazdaságilag létfontosságú területei még ellenséges megszállás alatt voltak. Az ország és a hadsereg vezetői mérlegelték a helyzetet. A déli és keleti arcvonalon viszonylagos csend és nyugalom volt. A franciák dél felől várt támadása lekerült a napirendről, főleg azért, mert a párizsi béketárgyalásokon a franciáknak ellentéteik támadtak e kérdésben az angolokkal és az amerikaiakkal. A délszlávokat lekötötte Trieszt birtoklása miatt Olaszországgal támadt konfliktusa. Ezenkívül a két „szövetséges", a délszláv és a román állam között is tovább éleződött a már amúgy is feszült helyzet Temesvár kérdésében. Ezen túl, a román csapatok egy részét még mindig lekötötték a Besszarábia területén folyt harcok annyira, hogy a magyarországi frontról, a Tisza mellől is elvontak csapatokat. A déli és keleti arcvonalon tehát támadásra rövid időn belül számítani nem kellett. így nyilvánvaló volt, hogy a Vörös Hadseregnek ki kell használnia az ellenséges erők átmeneti passzivitását és támadó hadművelettel kezdeményezőleg kell fellépnie. Természetes volt az is, hogy e támadásnak az intervenciós erők leggyengébb része, a csehszlovák csapatok ellen kell irányulnia. Ebben egyetértettek a Tanácsköztársaság politikai és katonai vezetői, de nem volt egységes álláspontjuk a támadás irányát tekintve. Hosszas vita után a Stromfeld által is képviselt terv mellett döntöttek, amely alapján a fő erőkkel Miskolc Kassa irányában kellett megkezdeni a támadást. E terv mellett esett latba, hogy ezzel a támadással el lehetett vágni egymástól a csehszlovák és román csapatokat, és lehetővé válhatott a szovjet és a magyar Vörös Hadsereg találkozása. Nem hagyták figyelmen kívül e terv kidolgozói, hogy e támadás esetén a Vörös Hadsereg a már vereséget szenvedett és demoralizálódott csehszlovák csapatokkal került szembe, valamint azt sem, hogy a borsodi és nógrádi iparvidék a hadsereg utánpótlása, ellátása szempontjából megfelelő hadtápterület volt. Lényeges szempont volt az is, hogy az ebben végrehajtott támadás kedvező feltételeket teremtett a román csapatok elleni átkaroló hadműveletekre. A Vörös Hadsereg Parancsnokság május 25-én kiadott parancsában közölte a III. hadtesttel és a 3. hadosztállyal: „az általános helyzetből kifolyólag a Hadseregparancsnokság elhatározta, hogy a Tisza és Losonc között fekvő területen mindazon előkészületeket megteszi, amelyek egy esetleges nagyobb támadó hadművelethez szükségesek." Május 27-én pedig megfogalmazták a hadjárat hadászati célkitűzését is: „Politikai és gazdasági okokból a Hadseregparancsnokság elhatározása a cseh -román haderők belső 34