Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919

HONVÉDŐ VÄROS ELŐADÁSOK kormány is mozgósítást rendelt el, és a déli részeken sem tartották be az alig megkötött fegyverszüneti szerződést. Károlyi Mihály az új kormány nevében kijelentette, hogy szomszédainkkal békés viszony megteremtésére törekszik, de hangsúlyozta, az ország határait minden, jogalappal nem bíró támadás ellen fegyverrel is kész megvédeni. De vajon milyen erő, milyen hadsereg állt erre rendelkezésre? Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásakor a m. kir. honvédség magasabbegységei közül a m. kir. 20., 38., 39., 40., 4L, 42., 51., 64., 70., 74. honvéd gyaloghadosztályok és a m. kir. 11. honvéd lovashadosztály az olasz fronton volt. Közülük a november 3-iki padovai fegyverszüneti szerződés eltérő értelmezése miatt hadifogságba esett a teljes m. kir. 39. honvéd gyaloghadosztály. A m. kir. 37. honvéd gyaloghadosztály a francia frontra nem rég érkezett ki és harci bevetésére nem is került sor, a m. kir. 5. honvéd lovashadosztályt Ukrajnában megszálló erőként alkalmazták, a m. kir. 155. honvéd gyaloghadosztály pedig szállítás alatt volt Ukrajnából a balkáni arcvonalra. Mindezen egységek november első heteiben kezdték meg a hazavonulást. A hátországban természetesen működtek a közös és a honvéd csapatok póttestjei és egyéb szervei. Tehát még volt hadsereg. De a vértelen forradalommal ugyan, de mégis csak a felfegyverzett tömegek által hatalomra juttatott polgári kormányzat legfőbb törekvése az volt, hogy megszabaduljon e hadseregtől. A fegyveresen hazatérő milliónyi katona a forrongó országban fenyegető veszélyt jelentett. Velük szemben a pacifizmus meghirdetését vélték az egyetlen eszköznek, amellyel a felháborodott kedélyek lecsillapíthatok és végrehajtható a katonák zavartalan leszerelése. A pacifizmus fő hirdetője maga a hadügyminiszter volt. Linder Béla kijelentése közismertté vált: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!" Természetesen a pacifizmus hirdetésének alapvető belpolitikai funkciója mellett külpolitikai célja is volt: a kormány el akarta magát határolni a Monarchia militarista szellemétől és a wilsoni békeelvek talaján kialakítani kapcsolatait a szomszédos és az antant államokkal. A milliós katonatömeg leszerelése hallatlanul bonyolult, nehéz feladat volt. A Monarchia katonai vezetése természetesen kidolgozta a háború utáni leszerelés végrehajtására vonatkozó terveket, de ezek a tervek egy győzelmes háborút követő leszerelés esetére készültek. „Arra, hogy a megroppant monarchia háború esetén feltétlenül szét fog hullani alkotórészeire és hogy ebből a világháborúból a monarchia csak mint vesztes fél kerülhet ki: erre a vezérkari burokban nem készültek fel." - írta az a Böhm Vilmos, akit a polgári kormányzat 1918. november 4-én nevezett ki a Hadügyminisztériumba a leszerelési ügyek vezetőjévé. Böhm adatai szerint november végéig közel hétszázezer katona szerelt le, december közepéig egy millió kétszázezer volt a leszereltek száma és december végéig a személyi leszerelés befejeződött.

4 Mindezek közepette köttettek meg a fentebbiekben említett fegyverszüneti szerződések, és Magyarország számára hat gyalog- és két lovashadosztályból álló hadsereg enge4 Az egész tárgyalt időszakra vonatkozóan érdekes olvasmány Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében című könyve, amely először 1923-ban jelent meg. Az idézet a második kiadás /Budapest, 1946./ 66. oldalán olvasható. 18