A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Praznovszky Mihály: A demokrácia legendája – Mikszáth Amerika-képe

mintha ez az ember volna a teljes megszemélyesítője a hatalmas Amerikának, mely kitalálta, hogy a hatalmi pompa még fokozható az egyszerűséggel". A meglehetős iróniával, olykor öngúnnyal rögzített beszélgetésben Mikszáth Rooseveltet elsősorban mint embert vizsgálta. Azt, aki a világ első hatalmának vezetőjeként is meg tudta őrizni személyiségének értékeit, vonzó tulajdonságait. Annak pedig különösen örült, hogy Roosevelt milyen szeretettel és főleg milyen részletességgel említette a Szent Péter esernyőjét, fájlalva, hogy Mikszáth többi művét nem olvashatja angolul. Szóba került a készülő Amerikai menyecske regény is, s volt egy halvány félreértés közöttük, amit Roosevelt kért az újságíróktól, hogy ne adják tovább. Természetesen másnapra egész Pest erről beszélt. Utaltunk már rá, hogy a magánemberként utazó Roosevelt került minden legcsekélyebb politikai félreértést is. Mikszáth zavarba hozta őt, amikor a közjogi regényről beszélt. A beszélgetés állítólag így zajlott le: „Mikszáth megírja Magyarország közjogi történetét. Megírja, hogy a Habsburgok kisajátították az országot. Hogy a magyar király és az osztrák császár, I. Ferenc József... Amint Roosevelt ezt a szót, „Habsburgok" és később „Ferenc József (angolul Francis Joseph) hallotta, türelmetlenül mozgott. Mikszáth tovább beszélt. Újra fölcsendült ez a szó: „Habsburgok" - és akkor Roosevelt idegesen fölállott, energikus kézmozdulatot tett: - Stop! Fordítsa le mr. Szebenyei. Szebenyei lefordította, amire Roosevelt egészen elsápadt. - My dear - fordult Szebenyei Ernőhöz - kérem, nagyon kérem, adják becsületszavukat, hogy erről a dologról egy szó sem fog az újságokba kerülni. És ezt senkinek ott el nem mondják. Egészen pontosan Mikszáth ezt mondta: Bécs kisajátította egész Magyarországot. A Habsburgok és I. Ferenc József osztrák császár nem engedi meg a magyar királynak, hogy szeresse ezt az országot. A Habsburgok joga Magyarország közjoga, és I. Ferenc József császár akaratától függ. Bécs dirigál..." Ez valóban kellemetlen lehetett az érzékeny és jó politikus Rooseveltnek. Mikszáthnak viszont kevés. Nem ezt a reagálást várhatta, talán helyeslést, talán annak megerősítését, hogy a demokrácia megteremtésének valóban alapvető feltétele a nemzet függetlensége, politikai önállósága, Európán belüli helyzetének stabilizálása. S hogy véleménye nem talált partnerre éppen az amerikai elnökben, legalább olyan kellemetlenül érintette, mint a beszélgetés ezen részének kiszivárogtatása. Nem maradt más hátra, mint hinni továbbra is a demokrácia legendájában. Hinni, de nem remélni. Mikszáth A demokrácia legendája című írásában Szent Pétert teszi meg főszereplővé. Ugyanazt, aki a piros esernyőt adta Bélyi Veronkának, neki pedig a halhatatlanságot. Ez a Szent Péter indul le Magyarországra demokráciát teremteni, mert úgy hallotta, hogy errefelé: „tönkremennek a liberális vívmányok, hogy retrográd megy minden".