A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Fábry Anna: Mikszáth nőalakjai
viszonyáról szólva is sémákkal dolgozik, többen is megállapították, de eltérően értékelték. Voltak, akik ebben is a lélektani hiteltelenség forrását látták, és megrótták érte, mint például Péterfy, de akadtak olyanok is, akik ezt is csodálatraméltó és művészileg termékeny szublimálóképességének újabb jeleként értékelték, mint például Csáth Géza. Az azonban, hogy Jókai életrajzát remekbe sikerült könyvét - írva Mikszáth Kálmánnak voltaképpen nem volt mondanivalója minderről - elgondolkodtató. Nem mintha Mikszáth nem be szelne a hőse életében fontos szerepet játszó nőkről, elsősorban - az ő szavaival élve - a női viceispán típusát megtestesítő anyáról, vagy a határozott és érett személyiségű első feleségről, az okos és szép Laborfalvi Rózáról (feltűnő ezzel szemben, hogy a második asszonyról, Nagy Belláról semmit sem mond), sejtet még azután holmi érzelmes románcokat is (a Noémit ihlető Ottiliáról vagy a szép és titokzatos budai ügyvédnéről), de Jókainak a másik nemhez való viszonyáról és ennek munkáiba való kivetüléséről következetesen hallgat. Mindössze Jókai naivitását, életidegenségét (vagy inkább életfölöttiségét) hangsúlyozza, azt, hogy az önmagával való beérni tudás valamiféle képességével rendelkezett. Mind ezzel szemben Mikszáthnak magának többen szemére vetették, hogy sablonosán ír a nőkről, s hogy szenvedélytelen alkata prózáját e területen is erőteljesen uralja. (Valójában - bár elfojtottan - szenvedélyes egyéniség volt, ez olykor regényeiből és elbeszéléseiből is kitetszik; szerelmi levelezése, de még inkább felesége visszaemlékezései, pedig pontos látlelettel szolgál érzelmi életének alapvető jellemzőjéről: a szabályozott szenvedélyességről.) Nem egy kritikusa tette szóvá, hogy Mikszáth par excellence férfi író: előadásmódja, szemlélete oly határozottan férfias, hogy a női közönséget nem is igen képes meghódítani. „Feltűnő, hogy a nők nincsenek tőle föltétlenül elragadtatva. Alig találtam nőt, aki Mikszáthot igazában méltányolni tudta volna. Ok öntudatlanul is megérzik az írásokban a férfit és azt hiszem, hogy Mikszáth egyhangú erotikája általában nem kelt bennük különösebb emóciókat. Azt pedig nem kell magyarázni, hogy a nőknek a humor iránt sokkal kevesebb érzékük van, mint a férfiaknak. Jókai nagy hatását a hölgyekre jórészt a szokatlan és pompás erotikájával merem magyarázni." Eltekintve attól, hogy Csáth Géza ehelyütt a nők humorérzékének fogyatékosságairól szólva, Gyulai Pál félévszázaddal korábban megfogalmazott álláspontját visszhangozza, nem becsüli kevesebbre a női közönséget a férfiúinál. Sőt, azzal, hogy a szerelmi tematikához való viszonyban a férfi és női befogadók (egyszersmind persze életfelfogások, életértékelések) különbségét hangsúlyozza, valójában a művészet terén is kitüntetett jelentőséggel ruházza föl a szerelmi (közelebbről az erotikus) tematikát. Ennek megjelenítése a modernség, az érzékenység, a teljes életértés fokmérője lesz, s Csáthnak e téren többé-kevésbé elmarasztaló véleménye van Mikszáthról. Kevésnek, egyoldalúnak, csupán szűkös férfi szempontokat megjelenítőknek találja szerelmi történeteit. Vannak olyan kritikusok is, akik úgy vélik, Mikszáth hangja, ha nőkről szól, 68
