A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Mózes Huba: Mikszáth és a korabeli Erdély
Fogaras Mikszáthot négyszer választotta képviselővé, az író azonban fogarasi képviselőségének tizennyolc éve alatt mindössze ötször kereste fel kerületét. (A kerület lakói ügyes-bajos dolgaikkal nyilván többször látogattak el író-képviselőjükhöz Budapestre.) Mikszáth 1903-ban, az éppen akkor újraindult Fogaras és Vidéke hasábjain fejtette ki Fogaras jelenével és jövőjével kapcsolatos gondolatait. Véleménye szerint az anyagi és szellemi felemelkedés három legfontosabb feltétele: a nemzetiségek közötti békesség, a közélet tisztasága és a társadalom tagjai közötti együttműködés. E feltételek mellett kerülhet sor a leghalaszthatatlanabb feladatok elvégzésére: az Olt szabályozására, a vasút felépítésére, városi könyvtár létesítésére és legfőképpen az ipar fejlesztésére. Mikszáth egyik fogarasi látogatását 1904. október 26-a és 28-a között ejtette meg. A Fogaras és Vidéke 1904. október 30-án ismertette az író-képviselőnek a választók előtt ez alkalommal elmondott programbeszédét, amelynek egyes részletei csaknem szó szerint visszhangozzák az 1903-ban közölt újságcikk fordulatait. Az ismertetés kitér a nemzetiségi választóknak a népiskolai törvényjavaslattal szemben tanúsított ellenérzésére. Mikszáthnak e kérdéssel kapcsolatos szavai aligha nyugtatták meg a háborgó kedélyeket. Az író-képviselő - amint az ismertetésben olvasható - a többi közt a következőket mondta: mindnyájunknak meg kell egymás közt békésen férni ebben az országban, és... nem lehetmegütközni azon, ha az élőfa a maga lombozatát kiterjeszti, még akkor sem, ha a mellette lévő kisebb fák emiatt árnyékban és háttérben maradnak is. Az 1901-ben írott kisregény, A szelistyei asszonyok román pásztorleánykájának a rajza a legbeszédesebb bizonyítéka annak, hogy Mikszáth nem táplált előítéletet a kerület lakosságának többségét alkotó románság iránt. Ez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy akor gerjesztette problémára megnyugtató megoldást találjon. Talán éppen a növekvő feszültség késztettearra, hogy - bár a fogarasi kerületben több eredményt az ő segítségével értek el - 1910-benmár ne ott, hanem Máramarosszigeten lépjen fel képviselőjelöltként. Tegyük hozzá, hogy Fogaras megyében a Mikszáth nyomába lépő új magyar képviselőjelölt meg is bukott, s helyette az eddigi nemzetiségi képviselő mellé még egy román nemzetiségű képviselőt választottak. Mikszáth 1910-ben - kevéssel a tiszteletére rendezett jubileumi ünnepségek után - független jelöltként indult máramarosi választási körútjára. A körút egyik állomásán már betegen mondta el jóslatát a történelmi Magyarország összeomlásáról: A magyar még nem volt olyan súlyos helyzetben, mint most. Én, aki annyira szeretem ezt a nemzetet, olyan sötét színben látom most az ország jövőjét, hogy megrajzolni sem merem... A jóslat alig néhány év múlva beteljesedett. Nem csoda tehát, hogy a polgárosodás feladatai közül a Mikszáth bejárta tájakon sok maradt későbbre, napjainkra is. 118
