A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Kovács Annal: „Magyar ruha a millenniumon” – A polgári viselet Mikszáthnál

meg a gyámatyjánál. „Előtte állt egy olyan mesterlegény, mint a patyolat, aminőt csak a mézeskalács-szívekre festenek, de a valóságban igen ritka, mert a mesterség valahogy megváltoztatja az arcokat". S ezzel kapcsolatban Mikszáth ráérősen eltöpreng a mészáros kövérségén, a szabólegény soványságán, a kovács széles homlokán és arccsontján. A mikszáthi hősök ragaszkodnak az általuk betöltött szerephez megfelelően illő és kellő ruha viseléséhez, s ebből a szempontból mellékes az, hogy tényleges társadalmi szerepről, valóságos helyzetről, vagy szerepjátszásról van szó. Pongrácz udvarában Estella, a cirkuszoslány magára ölti a tőle elvárt szerepeknek megfelelően történelmi jelmezeit, válogat az ódon szekrények tartalmából. Mint markotányosnő rövid ruhában, csinos patrontáskával, bort, rozspálinkát szolgál fel a katonáknak, mint középkori várasszony, brokátselyem ruhában, tollas barettel, háta mögött selyemharisnyás kék bársony rokokó frakkban álló apróddal vesz részt az ebéden, sőt „Volt a ruhatárában egy kosztüm, szakasztott a Medici Kataliné, hosszú uszályos bársony ruha, gyöngyökkel rakott dudoros derékkal és ujjakkal, malachit gombocskákkal, szép ametiszt köves diadémmel felöltözött, átidomította fürtjeit a diadém alá... tudta mivel lehet a grófra hatni", aki a Medici Katalin arcképébe volt szerelmes. Pongrácz gróf a halni készülő középkori várúr pompáját ölti magára, legszebb díszruháját veszi fel /olívazöld dolmány, mogyoró alakú aranygombokkal, sáfrányszínű nadrág ezüst paszománttal, sárga szattyán csizma aranysarkantyúval/, és körültekintően válogatja kellékeit /Ujjára húzta a nagy családi pecsétgyűrűt... Az órát kicsapta zsebéből. Ki az ördög méricskélje ott az időt, ahová ő most megy./ Gregorics Pál a borkereskedő család sarjának is felkínálta végül a megfelelő foglalkozást a történelem. Gregorics kém lett. Felöltözött amolyan perigrinus félének /aminő elzüllött alakok akkoriban bőven voltak/, s egyik táborból a másikba járt, hasznos szolgálatokat téve a magyar hadseregnek... Keskeny madár képe, felgyűrt nadrágja, ócska borzas beütött cilindere, s a vörös, kampós nyelű esernyője a hóna alatt feltűnővé tették. Legfőbb kellékét, az esernyőt legfőbb kincsként őrizte akkor is, amikor eredeti szerepét már rég lejátszotta. Kopereczky Dánielnek nem akármilyen szerepvágya van. A Noszty família kebelében főispáni terveket dédelget, próbálgat, felkötötte a kardot, fölvette a mentét, kezébe a kócsagos kalapot, s elámult, hogy a tükör milyen daliás vitézt mutat. A siker érdekében valóságos szakértő öltözteti, komornyikja Bubenyik, aki eredetileg vándorszínész volt. Bubenyik társadalmi helyzetét tekintve amolyan köztes, osztályokon kívüli figura, amit megjelenése, ruhája azonnal elárul: szürke kockás nadrág, mely valamikor egy diplomatáé lehetett és egy kopott, kékes mándli, melyet új korában valami tímár vagy lakatos mester viselt. Bubenyik mint vándorszínész jól ért a maszkírozáshoz, átváltoztatáshoz. Nem hiába volt színész, egy perc alatt átalakította Noszty Ferit is öreg vándor órásmesteré, egy ócska köpeny, paróka, álszakáll felhasználásával segítve hozzá, hogy bejusson Tóth Mari szobájába. Az álruhának, a jelmeznek nem 85