A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Kovács Annal: „Magyar ruha a millenniumon” – A polgári viselet Mikszáthnál

Az egyik alapkérdés - melyre Rónay György mutatott rá - a jelenben anakronisztikusán önmagát túlélve s formává üresedve élő múlt, s a vele szemben álló jelen viszonya, hogyan torzítja e paradoxia szatírává egész életünket, társadalmunkat, politikánkat, közgazdaságunkat, művelődésünket. Ezt mutatja az Új Zrínyiász, két esztendővel azután, hogy az ország megülte fényes ünnepét, fennállása ezredévét, monumentális irrealitássá ködösítve önön létét és lehetőségeit. (12) Mikszáth regényében a szigetvári hősök kikeltek sírjaikból, dicsőségesen bevonultak; s nem akárhogyan, hanem vasúton, a század e jellegzetesen modern polgári jelképén Budapestre, a századvégre korszerű köntösbe öltözött nagyvárosba. Az utazás alatt Zrínyi igen megkedvelt egy öregurat, aki neki mindig helyeselt, és akinek alakjában Mikszáth a modern és maradi, öltözködésében pedig a hagyományos és európai szórakoztató kettősségét karikírozta ki. A derék polgár régi szabású krispint viselt, és lazac színű nadrágot, nyakára első Napóleon korabeli divatszerint fekete selyemkendő volt csavarva, sokszor törülte az orrát zsebkendőjével, ilyenkor mindig letisztogatta csizmáit is /mert csizmákat viselt a lazac színű pantalló alatt/ ugyanazon zsebkendővel. A vonat ablakából Budapest fenséges, látványos panorámában, korszerű lenyűgöző köntösben tárul fel a bámuló hősök előtt, akik csodálkozva veszik észre, hogy a Duna fellobogózott hajói, tarka bárkái, a gyönyörű paloták, tornyok, kupolák mellett hiába keresik a minareteket. „Aha más valami van helyettük. Mi az a karcsú vékony, ami a füstöt okádja. Az a gyárak kéménye... Mi az a gyár? Hja, azt nehéz volna ilyen hirtelen megmondani." Egy hatalmas iparváros nyújtja furcsa karjait az ég felé, és üdvözlésként először a legelőnyösebb arcát, a polgárosodás látványos eredményeit mutatja meg az érkezőknek, akik később megismerik furcsa, idegenszerű ábrázatát is. Szállás a Hungáriában, meghívó a Park Klub, előadás az operában, utána díszbanket, a vágóhíd, a vásárcsarnok, az új országház megtekintése. A vendégek sorsa mindig ugyanaz, s mindig egy kaptafára történik -jegyzi meg kesernyés iróniával az író. A házak lobogódíszbe öltöznek, tribünök, tömeg, harangzúgás, virágzápor, a főpolgármester beszédet tanul, a rendőrök új atillájukat húzzák fel, s a legcélszerútlenebbül helyezkednek el a tömegben, míg a zsebmetszők a legcélszerűbben. A nagy város fényei mellett találkoznak Zrínyiek árnyképekkel is, a bűnözéssel, a nyomorral. Zrínyi Miklós egyik késő esti sétája során egy boltajtó kőgrádicsán rongyokba öltözött lánykát pillant meg, aki nyitott kézzel még álmában is koldult. A szigetvári hős bíbormentéjével takarta le az alvó gyermeket - a Filcsik-motívum nagyvárosi változata ez! -, mely ruhadarabot később /s megint tipikus városi intézmény/ a zálogházakból kerítettek elő. Mikszáthot ez a regénye ténylegesen Budapest írójaként mutatja be, aki nemcsak a város külső megjelenését, arculatát, ünnep- és mindennapjait, de polgárai életét is figyelemmel kísérte és jól ismerte. 80