A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Kovács Annal: „Magyar ruha a millenniumon” – A polgári viselet Mikszáthnál

című lap december 31-i számában korrupcióval vádolták meg, azzal, hogy a füzetért óriási honoráriumot, háromezer forintot kapott volna. Az ezredévet köszöntő 1895. december 31-i harangzúgás alatt -jelképesen szólva- Mikszáth Kálmán válaszát fogalmazta, hisz válaszcikkét a Pesti Hírlap január 1-i számában már közzé is tette. Mikszáth a vádat légból kapott koholmánynak minősítve határozottan visszautasította, jól látva azt, hogy mögötte valójában pártpolitikai ellentét húzódik meg. „...nem annyira a Társalgási leckékben van a hiba, hanem az én szabadelvű párti voltom a baj; ebből a bajból pedig nem szándékozom kigyógyulni. Az ellenzék keresi a korrupciót lámpással a kezében, de a lámpásán csak mi felénk /a szabadelvű párt felé/ van üvege - a többi vaktábla." Az ügy kapcsán valóságos irodalmi vita kerekedett ki. Kóbor Tamás a Hét hasábjain január 3-án Krónika a Mikszáth Kálmán 3000 forintja címmel a millenniumi időszak közállapotaival összefüggésben elemzi Mikszáth esetét: „Manapság minden emberosztály előáll a maga panaszaival, s nem találnak benne semmi röstellni valót, mikor a milliomos sopánkodik sanyarú gazdasági helyzetén. A kormány pedig, ha nem akar hazaáruló lenni, kénytelen méltányolni e panaszokat, s komolyan foglalkozni velők. A színészek is éhhalállal fenyegetőznek a millennium esztendejére, a szobrászokról, festőkről nem is szólva, kiknek érdekében állandóan mozognak a tollak. Tessék pártolni a képzőművészetet! Az író szegénységéről szólni nem illik. Az író mindig elegáns kabátú úr, aki sohasem mutatja az üres zsebét ...a magyar író az egyetlen, akinek előkelő diszkrécióval félre kell fordulni, valahányszor anyagiakra kerül aszó."

(4) Nem szükséges kitérnünk részletes jellemzésére, de a korabeli irodalom vonatkozásában jellemző értékűnek tartjuk megemlíteni azt a tényt, hogy a vitában éppen a Hét állt ki Mikszáth mellett. Az a hetilap, amely a századvégén az új szellemű polgári irodalom orgánuma volt, mely irányzatban megfogalmazást nyertek azok a kérdések, melyek a kiegyezés utáni évtizedek válságérzetét is okozták, s amely programszerű fellépésével nyilvánvalóvá tette a népnemzeti iskola csődjét. A millenniumi ünnepi kórusban azonban harsányabban felerősödve, hangosabban, uralkodóan szólt egy sajátos nacionalista frazeológia, a frázisoknak és jelszavaknak arzenálja, hisz éppen a nemzeti eszme volt az a gondolatkör, melynek segítségével a nemzeti egység - vagy legalább is annak illúziója, hamis látszata - megteremthetőnek, fenntarthatónak látszott. Ismeretes Mikszáth fenntartása a görögtüzes hazafiaskodással, vagy éppen türelmessége a nemzetiségi kérdésben, ellentmondásos viszonyulása, véleménye, gondolkodás módja sűrítetten összegződik a millennium évében keletkezett, s a tárgykörhöz szorosan, tematikailag közvetlenül is kötődő írásaiban. Ezek között az első a Magyar ruha a millenniumon című, még az ünnepi előkészületek szakaszában, februárban keletkezett. Az ünnepségek látványos megszervezése kapcsán valóságos diákmegmozdulás bontakozott ki, hogy a 75