A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Fábry Anna: Mikszáth nőalakjai
пек ki, a lemondásban és önfeláldozásban és vannak végül kardos, uralomra termett asszonyok, akik férjük helyett is családfők, irányítás és parancsszó mind az ő kiváltságuk. Nem egy ilyen asszonyságot rajzolt meg regényeiben Mikszáth, de a legérdekesebb talán mind közül a kutyafejű hercegnő, Noszty Feri nagynénje. Ha a bakfis, az ártatlan lány típusa, a finomság, érzékenység, naivitás, az önmagába zárt érzékiség megtestesítője, az asszonyok az érzéki élet kiteljesítői, s bár korántsem alkotnak olyan homogén csoportot mint a lányok, abban azért nagyon is egyek, hogy minden éteri vonásukat elvesztették. Az érzékiséget mások életének irányításába (vagy abba való bepillantásba, abból való részesedésbe) átlényegítő öregasszonyok pedig csaknem zárt speciest alkotnak. (Adamecné a Szent Péter esernyőjéből szinte összetéveszthető A fekete város Marjáknéjával). Mikszáth, ahogy férfi hőseire, a nőkre is a viselkedéskutató elemző tekintetével és a szkeptikus életbölcselő fölényével pillant (s így is formálja meg őket) - így tehát nem nőkicsinylő, s nem nőellenes. Férfiak és nők - a felnőttek egyaránt prózai életre kényszerült emberek a szemében. A költőiséget, a szerelmet szépnek, múlékonynak, az ártatlan ifjúság kiváltságának tartja, ami azután jön az maga a való élet: érzékiség, szeretet, megbecsülés, megszokásés igen gyakran nosztalgia. Számos Mikszáth mű elégikus megjegyzése hangsúlyozza, hogy a fiatalság, szépség, szerelem egyaránt emlékké lesz az időben. A fiatal nőnek, az ártatlan lánynak éppen az a különleges értéke az író - s feltehetően közönsége - szemében, hogy megejtő varázzsal testesíti meg a tökéletesség emlékké válásának lehetőségét. („De gyönyörű volt, kár, hogy valamikor ő is megöregszik" - olvashatjuk a menyasszony Veronkáról a Szent Péter esernyője utolsó lapjain). Ahogy már mondtam - ha más szavakkal is - Mikszáth nem férfipárti író, de persze nem is nőpárti, a férfiak és a nők szerepeit ugyan különbözőeknek tartja, de azt félreérthetetlenül olvasói tudomására hozza, hogy mindegyik szerep ugyanazon nagy előadás: az élet könyörtelen szabályainak van alávetve. Mikszáth e „dramaturgia" egyik legkiválóbb ismerője irodalmunkban: ahogy a férfiak viselkedéséről, a nőkéről is sok mindent tudott. És éppen a nőkről szólva - és éppen ő, „a szenvedélytelen" - lett mestere a legkülönfélébb művészi és mentalitásbeli elkötelezettségű íróknak. így például a kissé frivol társadalomkritikájú színpadi szerzőknek: Herczegnek, Molnár Ferencnek s talán még Heltainak is. Vagy a kabaréjeleneteket író Karinthynak. (Bizonyításképpen: egyik tárcájában a jégen elesett nő azt kérdi kísérőjétől „Vajon látták?" Mire a férfi: „Legyen nyugodt asszonyom, látták." Meglepően karinthysak - A nő kétszer hal meg, vagy A szomorú szép asszony című tárcák is.) De érezhető Mikszáth nőalakjainak ihletése a nőgyűlölő Gárdonyi írásaiban csakúgy, mint Móra Ferencéiben. És ő mestere sok tekintetben Krúdynak is a ruhák, a női öltözékek e szerelmi harci díszek s az öltözések és vetkőzések koreográfiájának megismertetésében. •• 73
