A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Imre László: „A szerző akarata ellenére” (A fekete város és a magyar századforduló)

az ószövetségi mottóval („Enyém a bosszúállás és én megfizetek.") jelzi, hogy Anna vétke, házasságtörése, azon döntése, hogy szerelméért feláldozza családja békéjét és kisfiát, azaz önzése jóvátehetetlen. Mikor Vronszkijjal való viszonya megromlik, kilátástalan helyzetbe kerül. Tolsztoj lépésről lépésre készíti elő, indokolja Anna öngyilkosságát, s ennek elkerülhetetlenségéről meg is győz. Mikszáthnál szó sincs ilyesmiről, fejezetcímbe foglalt nyilatkozata ellenére. A regényt első ízben olvasó egyáltalán nem részesül egyértelmű előrejelzésekben. Hiányzik a lélektani vagy társadalmi motiváció, amelyből teljes bizonyossággal következne a befejezés. Ámde „az író akarata ellenére" kitétel mégis valamiféle nagyobb erők jelenlétére kíván célozni, méghozzá hangsúlyosan. Mintha Mikszáthot egyfajta külső benyomás, valami elháríthatatlan korélmény kényszerítené arra, hogy mondjon le az olvasói elvárásoknak megfelelő (valamint a regény során nem kis mértékben önmaga által is előkészített) kedvező kifejletről, s lényegesen nyersebb formában ismételje meg A Noszty fiú esete Tóth Marival sokkoló hatású negatív zárlatát. Már abban is társadalmi, eszmei okokkal magyarázható a mú egészéhez képest „kíméletlen" befejezés, az időközben őszintén egymásba szerető Mari és Feri elszakítása (ami aligha csak a megtörtént eseményhez, az „öreg Ungár eseté"-hez való ragaszkodás), itt pedig az epikus alakítás, a műfaji ihletek disszornanciája révén válik ijesztően komorrá, feloldhatatlanul tragikussá a történelmi példázat. Több műről elmondható (az említett két kései nagy regény mellett a. Beszterce ostromá-vól, а Különös házasság-ró\, aFili-ről stb.), hogy Mikszáth közéleti ítéletmondása igen nagy mértékben uralja őket, de A fekete város mindegyiknél jobb példa arra, hogy e zseniális író esetében a kor, a századforduló Magyarországának nyomasztó dilemmái cselekményalakítási, műfajkeverési alakot öltenek. Nem azért kell hát szólnunk hangnem, műfaj stb. kérdéseiről, mintha ezek általában is történelmi, politikai döntéskényszerek mechanikus analogonjai volnának, hanem mert ezúttal valóban csak erőszakkal volna elválasztható cselekményépítés, olvasói elvárási késztetés a századforduló válsága által meghatározott világképtől. Genette, a neves narratológus észrevétele szerinti: „Az irodalmat hosszú időn át kód nélküli üzenetnek tekintették, hogy most egy ideig üzenet nélküli kódnak tekinthessük." A fekete város elemzése, illetve némely problémájának előtérbe állítása az elbeszélésmód és az üzenet egymást feltételező és magyarázó jellegéből indul ki: hátha volnának A fekete város-пак olyan elbeszéléstechnikai mozzanatai, melyekben a valóságra vonatkoztatá s műfajtörténeti meggondolásokból származtatható. 2. Tragikus történelemszemlélet és a groteszk megnövekvő szerepe (Mikszáth és a történelmi Magyarország) Nem volt nehéz észrevenni, hogy A fekete város bizonyos szempontból szembefordul a Noszty-val. Abban a polgár Tóth Mihály eszményítése elég 58