A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Krizsán László: Történelmi források szerepe és megejelnítése Mikszáth Kálmán egyes műveiben

A fogott bíróság intézménye a törökök által elfoglalt országrészekben, elsősorban, Kecskeméten, Nagykőrösön és Cegléden alakult ki. A tizenötéves háború vérzivataros éveiben a török tisztviselők, így a bíráskodást végző kádik is, a török helyőrséggel nem rendelkező településekről a jól védett várakba, városokba települtek át. Az igazukat kereső, és a perlekedésben mértéktartónak éppen nem mondható „magyar alattvalók" csak hosszú szekerezéssel és az utazókra mindig leselkedő életveszélytől fenyegetve érhették volna el a hivatalosan föléjük rendelt bírákat. Am a magyarok ellenszenve még veszélytelen útviszonyok esetén is visszatartotta volna a peres feleket attól, hogy török bíró szolgáltasson nekik igazságot. Inkább, paraszti ésszel és logikával, maguk alkottak bíróságot. Az ítélőszék működése úgy indult, hogy vásár alkalmával, amikor nagyszámú idegen kereste fel a várost, a „tanácsbéliek" felkértek egy, később több alkalmasnak látszó vásárost, hogy segítsenek a peres ügyek elintézésében. Ezen alkalmi bírák, az adott városban gyökértelen idegenek, akik az eléjük terjesztett ügy szereplőit rendszerint nem ismerték, s ily módon semmiféle érdek, szimpátia, vagy harag nem befolyásolhatta ítéletüket. Egy korai esküdtbíróság csírái érlelődtek a fogott bíróság eljárásaiban, amely szervezetet az ítélkezésben legnagyobb körültekintést és hozzáértést eláruló férfiakból állandó testületté, úgynevezett meghívott bírósággá formálták. A fogott bíróságot a legsúlyosabb bűnesetekben is alkalmazták, olyan bűnügyekben, mint például gyilkosság, a ló- és marhalopás, vagy boszorkányság, amikor az ítélet mindig halál volt.

( ' A fogott bírák létezéséről és intézményük működésének mikéntjéről az olvasóközönség legtöbbet „A beszélő köntös" lapjairól tudhat meg még ma is! A csodálatos kecskeméti köntös utóéletéről nemcsak a vallásos irodalomból idézett példákat ismerjük. A rivális város, Nagykőrös polgárai kis gúnyverset is költöttek és terjesztettek: „Boldog lehetsz immár Kecskemét, Megkaptad a szultán ködmönét!" A törökűző köntös későbbi sorsa ismeretlen. Hornyik János közli, hogy a szájhagyomány szerint a köntöst a pusztulástól megóvandó, az esztergomi káptalannál helyezték el, ahol a drága és díszes köntöst miseruhává alakították át. Egy másik adat szerint: „Literáti Nemes Sámuel, ismeretes régiséggyűjtő ... 1837-ik évi nyáron felmutatott Kecskeméten egy jelöntéktelen, színehagyott ritka szövetű vászon bugyogót és kaftán alakú, de valószínűleg csak kaftánbélésnek gyaníthatott, sárgás vászon szövetű öltönydarabot, mely utóbbinak közepén halvány színű, régi vonású szögletes betűkkel e szavak voltak olvashatók: ,Török jűvén határba, bújik bíró kaftánba,' s megajánlotta, hogy ha a magával hozott régiségeinek pénzfizetésért leendő mutogatása hatóságilag megengedtetik, e két öltöny44