A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Krizsán László: Történelmi források szerepe és megejelnítése Mikszáth Kálmán egyes műveiben

sen becses emléktárgyáról, az író életművére utaló és legkedvesebb regényéről elnevezett „Szent Péter esernyője tintatartó"-ról. E tintatartó, melyet a regény szereplői díszítenek, ezüstből készült, Bachruch Károly ötvösművész műhelyében, a Franklin társulat megrendelésére. A Társulat ezzel az emléktárggyal köszöntötte Mikszáthot jubileumán. A tintatartó később eltűnt. Az író szellemi- és tárgyi hagyatékait számbavevő munka úgy emlékezik meg e családi ereklyének számító emléktárgyról, hogy feltalálási helye „ismeretlen". A rejtélyes módon eltűnt „Szent Péter esernyője tintatartó"-nak özvegy Mikszáth Kálmánné 1924-ben kelt végrendeletében bukkantam nyomára. Az okmányban az özvegy úgy hagyatkozott, hogy a „Szent Péter esernyője gyertyatartót" - (Mikszáthné következetesen gyertyatartónak nevezte a tintatartót) - a hétfiókos szekrénnyel együtt, unokája, Mikszáth Antal örökölje. (Özv. Mikszáth Kálmánné ezen okirata nemcsupán a családban meglévő „Szent Péter esernyője" kultusz reprezentálása miatt figyelemre méltó, hanem az özvegy és a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott kegyeleti alapítvány története és a Mikszáth-család anyagi helyzete szempontjából is, másfél évtizeddel az író halála után. A végrendelet szövegének újrakiadása a Mikszáth-évforduló idején igen hasznos lenne.) A történeti forrásoknak Mikszáth írásaiban tükröződő általános jellemzése után, rátérünk egy regény, „A beszélő köntös" történelmi vonatkozásainak ismertetésére. A regény cselekményének alapjául egy XVII. századi bejegyzés szolgál Kecskemét város jegyzőkönyvében. „Anno Domini 1596. Eger vételekor. Midőn az Második Mohumet török császár Magyarországban jött volna, az Kecskeméti Polgárok eleibe menvén ajándékot vittek neki 600 juhot, 100 ökröt és 14 szekér kenyeret, hogy egy csauszt ' küldene hozzájok, ki azon általmenő vitézektül megoltalmazná őket, az Császár 300 aranyat adván nekik, és egy vont arany köntöst, meghagyá, hogy haza mennyének, és ha valaki bántaná őket, az köntöst mutatnák meg neki; az okáért mihenjen valami Török sereget láttak, az Bíró az köntöst rávévén, elejékbe ment, kit látván az Törökök lovokról leugordván az köntöst megcsókolták, és ha az Bíró megengette, ott háltak magok költségén, és ha penig meg nem engette, elébb állottak." E szöveget többen is ismerték még mielőtt Mikszáthnál „A beszélő köntös" alapötletét sugalmazta. Ismerte a köntösadományozás történetét mindenekelőtt az esemény kortársa, Káldi György hitszónok, bibliafordító jezsuita páter. Könyv alakban kiadott prédikációinak gyűjteményében megjelenik a „beszélő köntös" története, mégpedig azzal a szövegváltozattal, amely mondhatni - ősforrásává vált mindenfajta utalásnak, amely a kecskeméti (x) Különböző igazgatási feladatokat ellátó török tisztségviselők. Magyarországon rendszerint a közbiztonságra vigyáztak. 39