A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Horváth István: Polgártípus, polgármentalitás Nógrádban a XIX. század végén
Rakottyai, a Peredi név mögött régi mestereket találtuk akik anyagi biztonságot teremtettek családjuknak, és ezentúl hazafiak, buzgó reformátusokként templomba járók voltak. E körben is méltán övezte tisztelet a Margócsy családot. Az első Margócsy még a XVIII. század végén a zólyomi Mogyoródról érkezett Losoncra. Az iparos család megalapozója György után Sámuel, már itt vált keresett szabóiparossá. Öt gyermeket nevelt fel. Közülük a leghíresebbé József vált. Az 1837. február 12-én Losonc-Tugáron született ifjú komoly tehetséget árult el. Az 1849-es orosz dúlás a várost és a család minden vagyonát is elhamvasztotta. így a tanulásban saját erejére és tehetségére támaszkodhatott. Úgy került az osgyáni gimnáziumba, hogy ott „szorgalma és szolgálatkészsége filléreiből tartotta fent magát 9. osztályig". Ezt követően 1855-ben a losonci algimnáziumban görög nyelvet, természetrajzot és éneket tanított. Továbbra is megmaradt családja iránti támogató magatartása. Kálmán öccsét /1878-1916/ megszerzett jövedelméből taníttatta, aki felcseperedve szintén evangélikus papként tevékenykedett. József Pozsonyban folytatta tovább tanulmányait. 1859-ben befejezte a hittanszakot. Székács József avatta fel, amely után kinevezett losonci tanár és egyben segédlelkész lett. Eletében ezután a hivatás gyakorlás mellett - az önálló egzisztencia megteremtését tartotta elsődlegesnek. 1864-ben Kecskeméten, két év múltán Albertirsán lett lelkész, ahol virágzó gyülekezetet alakított ki. 1869-ben megnősült, felesége Galli Ida volt, és gyorsan megszülettek gyermekeik is. István /1869/, Lenke /1871/, Miklós /1872/, Rózsi /1874/, Gyöngyi /1878/ mindegyike az irsai évek alatt láttak napvilágot. Margócsy Józsefet 1878-ban a pesti egyházmegye megválasztotta főesperesnek. 1880-ban pedig visszaköltözött családjával Losoncra, ahol haláláig/1917. augusztus 19./hűségesen szolgált. A papi szolgálat mellett sokoldalú kulturális, közéleti tevékenységet folytatott, és méltán vívott ki magának és családjának nagy elismerést. Munkássága sokrétű volt. A kecskeméti évek alatt Jókai Mór megkeresésére a Hon с napilap nemzetiségi rovatát vezette. Költeményeket írt a Házi Kincstárba /1861-1862/, cikkei nyilvánosságot kaptak a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban /1865-1877/. Losonci visszatérése után nyolc éneket közölt a Haan Lajos által szerkesztett békéscsabai évkönyvben. Emlékbeszédet mondott Losonc elhamvasztásának 50. évfordulóján /1899. augusztus 9./ Kiadta a Protestáns egyházi Beszédtár kilenc kötetét. Mindezeken túl gazdag kézirat gyűjteményt hagyott hátra Kulturális, közéleti feladatokat is vállalt. Megalakulásától - 1904-ig résztvevője, majd vezetőségi tagja a Felső-nógrádvármegyei Magyar Közművelődési Egyesületnek. Minden valószínűség szerint itt találkozott és megismerkedett Kosztka Tivadarral is. Jótékonysági esteken szerepelt. Az evangélikus nőegylet ruhakiosztó közgyűlésén a szegények megsegítésére hívta fel beszédében a figyelmet. Kossuth Lajos halálának 10. évfordulóján gyászistentiszteletet szervezett, ahol Kossuth jelentőségét méltatta és beszédet - imát mondott. 20
