A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Horváth István: Polgártípus, polgármentalitás Nógrádban a XIX. század végén

Az új gondolkodás elemei kitűntek a szlovákság iránt megnyilvánuló mindennapi tettekben is. A nyelvi különbség nem volt számottevő a megyében magyarok és szlovákok között. Kizárólag szlovák nyelvű iskolai oktatás nem folyt Nógrádban. A munkavégzés során a népesség egységesen magyarnak tűnt. Az 1880-as években még nem jött létre számottevő szlovák polgári értelmiségi réteg. A szlovák polgár asszimilálódott a dzsentrihez, és igyekezett túl tenni rajta a magyarkodásban, szólamhazafíságban is. A Losoncon, a Tátra Bank fiókjának létrehozása körül tevékenykedő Bazovszky Lajos ügyvéd szlovák orientáltságú gazdasági-politikai tevékenysége nagy visszatetszést váltott ki a város lakosságából. A magas kulturális szintű és a megyében a nagyobb településeken élő zsidóság a századfordulóra jogaik elismerése után ötven évvel, nemcsak beilleszkedett a magyar valóságba, hanem sokszor a helyi gazdasági élet irányítói közé emelkedett. Ezt tapasztaltuk a művelt losonci zsidók esetében. Hasonló volt a helyzet Salgótarjánban, Szécsényben és Balassagyarmaton is. Személyiségek, típusok A gazdasági fellendülés rugói, a kulturális mozgalmak szükségességének felismerői a Nógrádban élő és tevékenykedő személyiségek voltak. Közöttük találunk olyan neves alakokat, akiket nemcsak a megyei, vagy szűkebb érdek, de országos tekintetben is figyelemre érdemes szándékok vezettek. Törekvéseiket, irányultságukat tekintve csoportosíthatók, annak tudatában, hogy ők sohasem képeztek működő közösséget. A legdifferenciáltabb képet a hatalomhoz közel állók és a hozzájuk kapcsolódók köre mutatta. Közöttük találtuk meg leginkább Mikszáth-típusait, akiket tipikus élethelyzetek vette körül: a vármegyeháza, a megyei börtön, a szerkesztőség, az ügyvédi iroda. A korai Mikszáth írásokban szereplő hivatalnokok között üdítő színfoltot képviselt Török Zoltán /1852-/ A FelsőNógrádból származó középbirtokos ügyvéd bejárta a közigazgatás alacsonyabb lépcsőit, ahonnan Losonc polgármesterévé választották /1890/. Személyiségének vonásai eltértek a vármegyei szokásoktól. A budapesti ügyvédség idején - a hetvenes évek végén - megismerte a már meginduló új fővárosi szemléletet, amelyet hazaérkezve képviselt. A hazaérkezését követően a polgári tudat fejlesztését, az igazságosabb igazságügy kialakítását szorgalmazta. Szabadelvű politikus volt. A losonci polgármesterségét rövid ideig tartó vármegyei főispánság /1898-1905/ követte, majd figyelme a Losonc gazdasága felé fordult: a pénz és hitelélet korszerűsítését, a vasút fejlesztését, a textilipar, az élelmiszer-feldolgozás növekedését szorgalmazta. Mindezekkel összefüggésben a kulturális tevékenységet is előmozdította: a felsőnógrádi művelődési egyesület elnökeként, és a Felvidéki őr című újság szerkesztőjeként. Az iskolák, a gyáripar, a kereskedelem összhangba hozott fejlődését szorgalmazta ezidőtájt is. 17