A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Kiss Gy. Csaba: Mikszáth Kálmán és a szlovákok (Kutatási vázlat)

Kiss Gy. Csaba Mikszáth Kálmán és a szlovákok (kutatási vázlat) Úgy gondolom, nem kell sok magyarázat ahhoz, miért lehet fontos és érdekes a címben megjelölt téma. Ismeretes, hogy honnan, milyen nyelvi-etnikai közegből való írónk, hogy írásainak jelentős része a korabeli Felső-Magyarországon játszódik, hogy a dualizmus korának egyik legfontosabb belpolitikai kérdése volt az ún. nemzetiségi kérdés. Fölösleges az ennél részletesebb indoklás. Mégis a Mikszáth-életrajzokat végigolvasván talán nem egészen ok nélkül érzi úgy az ember, viszonylag kevés az információnk írónk szülőföldjének szlovák-magyar világáról, arról a részben kétnyelvű közegről, amelyben fölnőtt. Mintha születése után száz évvel elvesztettük volna azt a képességünket, amely az akkori Felföld sajátos viszonyainak a megértéséhez szükséges. Egzotikumként olvassuk a Mikszáth-i műveknek azon részleteit, ahol szlovák szereplők tűnnek föl, vagy ahol ennek a különös, két nyelvvel élő közegnek a magatartásformáival találkozunk. A mai magyar olvasónak szinte panoptikumi figura az a Kopereczky Izsák Izrael, aki kényelmes otthoni öltözetének tartja a szlovák beszédet vagy a két zsolnai Trnowszky testvér, akik közül az egyik „pánszláv", a másik pedig „hazafias" szellemben kívánja fölnevelni a családjához került kis árvalányt. Időben és térben is olyan távolnak érezhetjük ezt a világot, hogy egykönnyen az írói fantázia részének tekinthetjük ezeket az alakokat, magatartásformákat, nyelvi viszonyokat. A kritikai kiadás köteteit végiglapozva a szlovák vonatkozásokat magyarázó tárgyi jegyzetekben meglehetősen sok a pontatlanságot találtunk, nem egy helyen az a benyomása keletkezhet az olvasónak, szlovakista lektor nem látta megjelenés előtt. Ugyanakkor szinte a legutóbbi időkig (1979-ben háromkötetes válogatás jelent meg műveiből a pozsonyi Tatran kiadó világirodalmi remekírók - Zlaty fond svetovej literatúry - sorozatában) tart népszerűségre a szlovák olvasók körében, akik a műveiben ábrázolt világ, a helyszínek, a szereplők okán magukénak érzik bizonyos fokig a magyar írót, akiről az újabb, magyarul már egy-két nemzedék óta egyáltalán nem olvasó szlovákok alig tudnak valamit. Irodalomtörténeti tanulmány, elemzés vagy akár népszerűsítő cikk alig látott róla napvilágot szlovák nyelven az utóbbi időben. A legrészletesebben Rudolf Ohmel írt róla az említett 1979-es kiadás I. kötetének előszavában (Na ceste 130