A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Tóbiás Áron: Mikszáth, a parlamenti tudósító
akarná leolvasni a jó tanácsot. Az az arc pedig most sötét és komor. Nyakát vállai közé húzza a êtaktika nagy mestere és hallgat. Csak ujjainak ideges rángása mutatja, hogy izgatott..." A második mikszáthi karcolat címe: A parlamenti nyitány. Ebben a tudósító - a furcsa párbajhistória után - hosszan tárgyalja a trónbeszéd témáját, hiszen a parlamenti ülések protokoláris ceremóniája a királyi üzenet felolvasása. Ezzel pedig - értelemszerűen - az ország valamennyi napilapja és valamennyi újságja (volt belőlük akkoriban 400!) jó ideig jóízűen foglalkozik... Ahogyan Mikszáth írta: „No, hát ez a mi napunk. A lapok ünnepnapja, amikor egy olyan nagy darab hull a torkunkba, hogy két hétig kell megemészteni. Az újságírók szeme csillog, a névtelen félistenek tele tarisznyával lépnek az íróasztalokhoz. Mennykövekkel teli tarisznyával..." Eddig az idézet. Ám gyanakodhatunk: mindezeket akármelyik tollú és hosszas parlamenti gyakorlatú újságíró is írhatta volna. Mint például az a Tors Kálmán, aki a Pesti Hírlap állandó tudósítója volt a t. Házból, maga is parlamenti képviselő 1878 óta. Mikszáthnál jó fél évtizeddel idősebb, gyakorló újságíró. Jogvégzettségénél, ügyvédi diplomájánál fogva az újságíró szakma egyik kiválósága. Bisztray Gyula azonban kétséget kizáróan, valóságos irodalmi detektív módjára nyomoz. Mikszáth ezen névtelen parlamenti karcolatainak szövegét összeveti más mikszáthi karcolatokkal, ahonnan lépten-nyomon árulkodó egyezések, hasonló stílusfordulatok bukkannak elő. Mint például a már idézett szöveget (No, hát ez a mi napunk... bekezdést) megelőző, - mint a későbbiekből kiderül, mikszáthi prológusnak számító egyéni szövegrész: a muszka azt mondja a karácsonyról, hogy az az a nap, amikor úgy jóllakik az ember, hogy sem ülni, sem állni, sem enni nem tud. No, hát ez a mi napunk. A lapok ünnepnapja, amikor egy olyan nagy darab hull a torkunkba ... Bisztray a jegyzetekben jelzi az átfedést, Mikszáth A kis Lala levele című elbeszélés bevezető szakaszából: „Hej, apó, mikor lesz az a nap, hogy én úgy jóllakom, miszerint sem feküdni, sem ülni, sem aludni nem fogok tudni..." Még árulkodóbb Az apróságok az ország házából című tudósítás nyitánya (1881. október 13.), amelyben ezt írja a névtelen : „Az új honatyák közül azok, akik tán sohasem látták volna az országházat belülről, ha a kerület nyakukba nem akasztja a mandátumot, - ma nem győztek eléggé csodálkozni, hogy ez a Jókai, aki olyan szépen tud írni, milyen szépen tud beszélni is! Pedig beteg. Hát még minő lehet, mikor semmi baja nincs? Tisztelt honatyák, ugye nem ismerik Gyulai Pált? Lássák, ez a Gyulai Pál, mikor még Jókai ellenzéki volt, azt mondta róla, hogy rossz regényíró s politikusnak is csak afféle, hogy okosabban tenné, ha pártjával egyetemben Hevesbe menne dinnyét termeszteni. De mint szónokot akkor is elismerte kitűnőnek. De még ezt az érdemét se hagyta meg neki magának. Azt mondta rá: Könnyű neki, mikor a felesége tanítja rá. 125
