A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Tóbiás Áron: Mikszáth, a parlamenti tudósító
latot. Hát én kinevettem: hogy gondolsz te olyat, nem érdekel engem a politika, nem olvastam én soha életemben egy beszédet sem, és nem is ismerek a házban egy árva lelket sem. De Légrády nem engedte magát, azt mondta, annál jobb, mert legalább nem leszek elfogult. Hát a végén arra is rávett, hogy Tors modorában írjak a mai ülésről bevezetést - hasból. Hát persze, hogy a cikk, amelyet köznapi banalitásokkal és a kormány ellen közönséges gorombaságokkal töltöttem meg- tetszett a fiúknak és Légrádynak is, aki most már ravaszsághoz folyamodott, s azt mondta: - Hátha még ott lettél volna! Ugyan eredj el egyszer, csak egyetlenegyszer! Hát ráálltam, hogy egyetlenegyszer megteszem, s Légrády rögtön ajánlkozott, hogy küld értem valakit, aki mint egy kisdiákot az iskolába, holnap felvisz a Ház karzatára..." így is történt. A bérkocsi eljött a kísérővel. Az író felült a karzatra, a t. Ház aznapi ülésének megfigyelésére. Ám fogas ott nemiévén - csak a képviselőknek járt fogas a régi, a Sándor utcai képviselőházban -, így délután három óra felé, a hideg és zordon időben, télikabát nélkül érkezett haza az újdonsült tudósító. „Szinte jó - folytatja visszaemlékezéseiben a feleség, idézve a bosszús író szavait - , hogy így jártam, legalább nem fogok oda vágyakozni, mert én többé be nem teszem a lábamat, akár hogy kér is a Lágrády Károly..." Mint tudjuk, nem így lett. Miszáth nemcsak haláláig hűséges tudósítója lett a parlamenti üléseknek, igaz, az utolsó időkben egyre ritkábban - , hanem 40 éves kora körül már nem a karzatról, hanem az ülésteremből figyelhette a magyar politikai élet eseményeit, mint megválasztott képviselő. A télikabát viszont nem lett meg... Szerencse, mivel egy idő múlva Tisza Kálmán miniszterelnök megüzente az írónak: legyen türelmes, hamarosan neki is jár majd az a bizonyos ruhafogas... Mikszáth - ekkor már jó ideje gyakorló parlamenti tudósító - érthetett a miniszterelnök szavaiból. Tudta, hogy a t. Házban csak a megválasztott képviselőknek dukál a ruhafogas... Mielőtt azonban érdemben tovább mennénk, kénytelenek vagyunk az imént idézettek alapján (mármint Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona visszaemlékezéseire visszatérve) megcáfolni az 1882-es évszámot. Köztudomású, hogy Mikszáth kétszer házasodott: feleségét hét esztendei kényszerű, szegénység-szülte különélés után vette el újra. A házassághoz szükséges diszpenzációt a Nógrád vármegyei evangélikus főesperes 1882 karácsonyán, december 24-én dátumozta az újraházasodás, a fennmaradt iratok szerint, nem sokkal később, 1882. december 31-én történt meg. Ezután költözhetett fel a régi-új házaspár a fővárosba. 1883 januárjától kerülhettek közös lakásba. Az új lakás (sőt, egymás után nem is egy új lakás) berendezésére is csak ezután kerülhetett sor. Mikszáth ekkorra országos hírűvé vált. Nem sokkal előbb jelent meg két, megérdemelt népszerűségre szert tett elbeszéléskötete, A tót atyafiak s A jó palócok. A mindennapi kenyeret a Légrády-testvérekjól fizető napilapja, а Pesti Hírlap biztosította a Szegedről újra Budapestre felkerült író-újságírónak. 122
