A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Tóbiás Áron: Mikszáth, a parlamenti tudósító

Tóbiás Áron Mikszáth, a parlamenti tudósító Mieló'tt a témára térnék, engedtessék meg, hogy - Mikszáthról lévén szó ... -, a nagy író általam elképzelt modorában ne magával a címben jelzett ténával kezdjem (a parlamenti tudósító), hanem ahogyan maga Mikszáth is szerette még kisebb terjedelmű írásait is cifrázni, alakítani, formázni -, én is így tehessem. A nagy fantáziájú, a mégis derűs nyugalmú Mikszáth még a viharosabb tengerek hullámzását is felidéző témáit jórészt ártatlanul, csörgedező patakként, a forrásnál indította, hadd' kezdhessem prológussal. Mégpedig nem mikszáthi idők parlamentjének időszakából, hanem a legmaibb mából. Prológus Ha a Parlament elnöke, vagy legalábbis a parlamenti könyvtár igazgatója lennék (szerencsére egyik sem lehetek, mivel első esetben képviselői mandátum szükséges, hogy az elnöki székbe valakit megválasszanak, a második esetben pedig szigorú feltételű pályázatot kell nyerni, mert a parlamenti könyvtár igazgatója sem lehet akárki...), ha mégis efféle székekbe ülhetnék - feltételezve, de meg nem engedve -, ez esetben minden követ, azaz pénzforrást, rejtett és nem rejtett alapítványt megmozgatnék, mecénást és szponzort felkutatnék: mielőbb adjanak ki válogatást Mikszáth Kálmán azon karcolataiból, történeteiből, jellemrajzából, amelyeket annak idején parlamenti tudósítóként nemcsak a maga kora, de akár a magyar politikai irodalom örökkévalósága számára megörökített. Nem csak azért lenne erre szükség, mivel az utolsó (és egyben első) válogatás még az író java életében, 1892-ben, tehát több mintegy évszázada jelent meg (Mikszáth Kálmán országgyűlési karczolatai címmel a Légrády testvérek kiadásában) és ezt követve csupán a Hátrahagyott Iratok számára válogattak ezekből, szűk marokkal. Majd 1971-ben indították meg újra, most már tudományosan, a kritikai kiadásban az író országgyűlési karcolatainak közlését (mintegy ezer fölötti iromány! - de még csak 1896 végénél tartanak). Ám a kritikai kiadás, mely a 62. kötetnél kezdi meg a témákban jelzett mikszáthi írásművek alaposan okadatolt közlését nem a nagyközönség számára készülnek olvasmányul. A példányszám is azt jelzi (1000-1100-1200-1800 kinyomtatott szöveg köte119