A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Mózes Huba: Mikszáth és a korabeli Erdély
Régi lovagvár van nálunk, Benne lakhatsz -jöjj, Mikszáthunk. Mi is jó palócok vagyunk, Te éretted élünk s halunk! Éljen Mikszáthunk! Mikszáthról elmondható, hogy gyönyörűségét lelte a székelyföldi tájban, s hogy szívén viselte ugyanakkor a székelyföldi táj emberének gondjait. Fogaras vidékét azonban valahogy szűkebb szülőföldjéhez hasonlóbbnak látta. Egyik cikkében így vallott erről a vidékről: Havasok közé berámázott nógrádi síkság, csakhogy nem a sárga Ipollyal van kipaszomántozva, hanem a kacskaringós ezüst Olttal. Kényes járású, riszálós palóc menyecskék helyett katrincás oláh asszonyok szedik a krumplit a mezőkön, olyan villogó szemekkel, mint a medvéé. A hasonlóság a két vármegye, Nógrád és Fogaras között több vonatkozásban - például a domborzat, a mezőgazdasági termékek, a lakosság nemzetiségi összetétele, a közlekedés, a nagyobb települések száma és jellege, a közművelődés tekintetében - egyaránt fennállt. Erről tanúskodnak a többi közt a Pallas nagy lexikonának korabeli szócikkei. Nógrád vármegyéről a lexikonban az olvasható, hogy egészében véve hegyesdombos; fő terményei a búza, rozs, árpa, zab, tengeri, burgonya; lakóinak száma 1891-hen 214 444, ebből 148 357 magyar, 59 440 szlovák, 4049 pedig német; közlekedésének fő ere a vasút hatvan-zólyomi vonala, ehhez járul a többi közt az éppen épülő aszód-balassagyarmat-losonci vonal; a megye 6 éven felüli férfi lakosainak 28,2 %-a és nő lakosainak 29,7 %-a írástudatlan, a tanköteles gyermekek 20,8 %-a nem jár iskolába; a megyének egy rendezett tanácsú városa van, és tizenhat nagyközsége közül a lakosok számacsak kilencben haladja meg a kétezret. A megyeszékhely Balassagyarmat 7738 lakosából 6996 magyar, 511 szlovák és 189 német. Fogaras vármegye - ugyanazon lexikon szócikkeszerint - a völgyiapályt a havasok régiójával egyesíti; fő terményei a rozs, zab, kukorica; kitűnő havasi legelőire messze földről - Nagyszeben, Szelistye vidékéről, sőt Dobrudzsából is - felhajtják a juhokat tavasztól őszig legeltetni; lakosainak száma 1891-ben 88 217, ebből 78 725 román, 4082 magyar és 4009 német (szász); közlekedésének fő ere az 1893-ban megnyílt nagyszeben-fogarasi vasút; a megye 6 éven felüli férfi lakosainak 51 %-a és nő lakosainak 76 %-a írástudatlan, a tanköteles gyermekek 27,4 %-a nem jár iskolába; a megyeöt nagyközsége közül a lakosok száma csak kettőben haladja meg a kétezret; a legnagyobb helység - Fogaras - 5861 lakosából 2397 magyar, 1917 román és 1515 német. Nem felesleges talán elmondani, hogy a tájegység története szorosan összefügg a románság történetével. Fogarast 1369-ben Nagy Lajos hűbérbirtokul adta Vlad havasalföldi vajdának. Mátyás a havasalföldi vajdáktól 1464-ben visszavette ugyan, de az 1765-ben itt felállított román határőrezred visszafordíthatatlanul meghatározta a románság túlsúlyát ezen a vidéken. 117
