A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Kerényi Ferenc: Mikszáth Kálmán – és korának színházi élete

Törvénybiró. Üdvös intézkedés. Tanácsbeliek. Ugy van. Gyurka. Nem volna rósz, nem, persze nem; de lám, Vegyük - teszem - hogy ez az alkotmány [25] Nem rósz, szeretjük, fű fa dicséri, A bort a kocsmában duplán mérik, És mert igy mérik duplán isszuk ám, S főfájás áll be az ivás után. Nos a főfájás jó-e? Mi? Miska. Oho (röhög) [30] Jó-e? Hajó-e? Dejszen... Gyurka. M Lásd bohó. Lehet egy fán is kétféle gyümölcs Ki jól válogat közte, az a bölcs, Hát annyit mondok, hogy semmi Egyebet nem mondok. Törvénybiró. Ej csak ennyi! [35] Kend valóságos rudjatört szekér Nincs eleje, hát sehová sem ér. Gyurka. Kelmétek pedig faragatlan szán, Lassan döczögnek a tudás haván; Most már kiolvadt alóluk a hó. [40] Nem magyarázok. Többen, (körülveszik) De ha kérjük. Gyurka. Jó; (félre) Dehogy jó, dehogy, egészen kifogytam, Azaz, hogy hümhüm, (fennhangon) Aha, megvan, Hát földiek, czakumpakk összevissza No, no, nem épen tréfa dolog biz a, [45] A sok pogány diákos mondatot, Amit a biró uram olvasott, Rövidre fogva egy darabban 112