Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)
Kmeczkó Mihály: A Mikszáth-bemutatók tapasztalatai a Magyar Területi Színházban
8) a klasszikusoknak olykor (akár egy jó dramatizáció révén) időszerűbb mondanivalója lehet a kortárs írókénál. Az 1966-ban óriási közönségsikert arató SZENT PÉTER ESERNYŐJÉt 1980. május 16-án — tehát nagyjából tizennégy év múlva — ismét bemutatta a Magyar Területi Színház komáromi társulata. A színre vitel alapjául ezúttal is Jana Melichárková dramatizációja szolgált. A díszletterveket Márton Miklós m. v., a jelmezterveket Kopócs Tibor készítette. Zenét ezúttal Dobi Géza m. v. szerzett a produkcióhoz, a koreográfia Kozári Péter m. v. munkája volt. Dramaturg: Kmeczkó Mihály. A rendező — csakúgy mint az eddigi Mikszáth-bemutatók alkalmával: Konrád József érdemes művész. A bemutató előadásra a XVII. Jókai Napok megnyitása alkalmával került sor. Ez volt a színház 195., komáromi társulatának pedig a 153. premierje. A műsorfüzetben ez olvasható a dramaturg tollából: „Úgy véljük, színházi ízlésünk sokat fejlődött az elmúlt tizennégy év folyamán, s azóta egy új generáció nőtt fel. Az írói alapgondolat megőrzése mellett most új köntösbe öltöztetjük a történetet — az egykori nézőnek összevetés céljából, az új nézőnek pedig tanulságul és jó mulatság gyanánt." A Matesz „műhelyében" tehát „tovább alakult" az eredeti színpadi átirat. A színre vitel most is keretjátékos lett, mint egy évvel ezelőtt, „A beszélő köntös" esetében. Konrád különösképpen kedveli a keretjátékos színpadi formát. A bemutató előzeteseként — a többi között — ezeket írja a dramaturg az Új Szó 1980. 5. 16-i számában, Ismét Mikszáth с írásában:,,A rendezés alapeszméje, koncepciója változatlan maradt. Csupán (dőlt betűs szó) az idő haladt tovább. Ez a csupán azonban elegendő volt ahhoz, hogy ma — másképpen hat és másképpen fest ugyanaz. Változott ugyanis az életünk, s mi magunk is megváltoztunk ezáltal, vagyis a véleményünk, a nézetünk ma már más ugyanarról (dőlt betűs szó) mint volt tizennégy évvel ezelőtt... A színház is jelentős változáson ment át azóta. A színészek játéka érettebb lett, kifejezőeszközeik gazdagodtak. Az előadásban részt vesz a komáromi társulat csaknem minden tagja. Közülük többen a másfél évtizeddel ezelőtti ősbemutatón is szerepeltek. Sőt, olyan is akad, aki ugyanazt a szerepet alakítja most is, mint azon az emlékezetes ősbemutatón." A kritikai fogadtatás nem volt egyértelmű. Az elismerő szavak mellett a kifogásokat is felsorakoztatja. Ezúttal a szlovák nyelvű kritika szól elismerőbben az előadásról, amely a szerző szellemében készült. Kiemeli a groteszk színpadi eszközök, a szatíra és a túlzás helyénvalóságát, valamint az invenciözus, ötletekben gazdag, fantáziadús rendezést. Dícsérően szól a rövid jelenetek gyors, dinamikus váltakozásának színszerűségéről. (F-a; Hlas Ludu, 1980. 5. 28. Dázdnik svatého Petra v Komárne. Humor vládne na javisku.) (A cím magyar fordításban: Szent Péter esernyője Komáromban. A humor uralkodik a színpadon.) A Népművelés színházi figyelője észreveszi, hogy a színpadon „látszatra abszurd és sejtelmes" jelenetek váltják egymást, s hogy a rendező a keretjátékban „a rögtönzött vígjátéki formák változó elemeit használja fel". Szerinte „Érdekes a játék annak ellenére, hogy prezentálásában nem áll össze egységes rendezői „üzenetté" az a máskülönben remek pillanatokat adó epizódfűzér, amely a jól gördülő helyzetekben a mához is szóló közölnivalójával felszabadultan szórakoztat." Véleménye szerint az alőadás legkiegyensúlyozottabb alakja Bugár Béla, aki Sztolarik János közjegyzőt alakítja Mikszáth Kálmán elképzelése szerint — kitűnően." (Szuchy M. Emil: Szent Péter esernyője. Látványos Mikszáth-bemutató a Magyar Területi Színházban. Népművelés, 1980. július - XXV/V. szám.) Az Új Szó kritikusa így vélekedik: „A Magyar Területi Színház legutóbbi bemutatóján Komáromban (Komárno) kétféle mozgásfajtát láthattunk. Az egyiknek a színészi gárda idősebb tagjai a megtestesítői, akik nagy elszántsággal kívántak minél természetesebbek (ez dőlt betűvel szedett szó) lenni, Sztanyiszlavszkijjal — és Konrád József érdemes művésszel, a darab rendezőjével — Vallván, hogy a színpadi mozgás dinamikája, belső pszichológiai indokoltságai „a lélek 74
