Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Kmeczkó Mihály: A Mikszáth-bemutatók tapasztalatai a Magyar Területi Színházban

Ez a produkció egyébként 59 előadást ért meg a Területi Színház komáromi társulatában, ami csaknem ötven százalékkal több az átlagos reprízszámnál.'Ha a színház lehetőségei engedték volna, még ennél is több néző tekinthette volna meg az előadást. A NOSZTY FIÚ ESETE TÓTH MARIVAL 1984. december 14-én került bemutatásra a Magyar Területi Színház komáromi társulata által. A zenés vígjáték szövegét Benedek András, Karinthy Ferenc és Siklós Olga írta, a dalszövegeket Brand István, s a zenét korabeli számokból összeállította, illetve szerezte Rónai Pál, a (budapesti) Fővárosi Operettszínház karnagya. A díszlet- és jelmezterveket Kopócs Tibor készítette. Zenei munkatárs — aki a hangszerelést végezte —: Zsákovics László. Korrepetitor: Stubendek István. Zenekari kíséret: az Oláh-kvartett; tagjai: Oláh Sándor (zongora, orgona), Stubendek István és Platzner Tibor (fuvola), Keresztényi Antal (klarinét). Alföldi Károly (ütős hangszerek). Koreográfus: Kvocák József m. v. Dramaturg: Kmeczkó Mihály. Rendező: Konrád József érdemes művész. Ezt a Mikszáthművet a szerző halálának 75. évfordulója alkalmával tűzte műsorára a színház. Ezzel a produkcióbal búcsúzott a közönségtől — Velkovics polgármester szerepében — Fazekas Imre érdemes művész, aki 1985 végén — hatvanötévesen — nyugdíjba vonult. Ez volt a Matesz 232., komáromi társulatának 172. premierje. A műnek pedig ez volt a csehszlovákiai bemutatója. Idézzük a dramaturg szavait a műsorfüzetből: „Mikszáthról azt szokták mondani, hogy noha színdarabot nem írt; minden írásában megvannak a színjátékok összes sajátos erényei is. Mindez a Noszty fiú esetében erős társadalombírálattal, szatirikus látásmóddal párosul. Nem csoda hát, hogy olyan hatalmas vonzást gyakorolt a megjelenítő művészetek szinte minden ágára. A regény megjelenése óta eltelt 77 év alatt hat színpadi feldolgozás készült a műből. Az elsőt Harsányi Zsolt készítette, az ősbemutatóra 1926-ban került sor a Vígszínházban. Ez a színpadi változat sok tekintetben ellentmond a mikszáthi szellemnek. A második színpadi változat Benedek András és Karinthy Ferenc nevéhez fűződik, ezt a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be először 1950-ben. Ez az első, Mikszáth szellemében készült dramatizáció. Több színházban — köztük Erdélyben is — sikerrel játszották. 1961-ben Karinthy Ferenc készített egy újabb adaptációt, a Vígszínház „Irodalmi törvényszék"-e számára. 1971-ben a Fővárosi Operettszínház mutatta be az első zenés színpadi változatot. A munkatársak: Benedek András, Karinthy Ferenc, Zoltán Pál, Mészöly Dezső, Farkas Ferenc. 1972-ben a Veszprémi Petőfi Színház számára írt a regényből zenés vígjátékot Benedek András, Karinthy Ferenc, Siklós Olga, Brand István és Rónai Pál. Mindmáig ez a mű legkorszerűbb színpadi változata. Ennek alapján készült a Matesz mostani bemutatója is. Karinthy Ferenc 1982-ben — ezúttal a mikszáthi vonaltól eltérően — új feldolgozást készített a Madách Színház számára. Filmet három alkalommal készítettek a regényből. 1928-ban egy néma változatot, 1938-ban hangos filmet (egyiket sem teljesen Mikszáth szellemében), majd a 60-as években készült á budapesti tv által is nemrég sugárzott filmváltozat." Mikszáth időszerűségével kapcsolatosan még két idézett található a műsorfüzetben — nem véletlenül: „Ez a darab a magyar demokratikus közérzet kialakulásának kezdeteit vizsgálja. A klasszikus mű műsorra tűzése tehát nem múltba menekülést jelent, hanem a jelennek szóló aggályok kimondását. Igy érhető tetten a politikai és erkölcsi öntudat máig ható kialakulása, így lehet rátapintani beteg eltorzulásokra; magánéletbe hanyatló visszaszorulásokra, a közjó helyett az egyéni boldogulást választó elsekélyesedésre. Konkrét történelmi helyzetekben gazdagon árnyalt személyes drámák során nagyon jól lehet elemezni a magunk valóságának lehetőségeit és lehetetlenségeit." (Molnár Gál Péter) Valamint: „Egy Mikszáth-mű színrevitelének lehet a célja — maga Mikszáth? Azaz: a Mikszáth iránti kegyelet, a mikszáthi hangulatok felidézése? Szerintem — lehet. Lehet, mert egy akkora író megérdemli; de lehet azért is, mert minden egyebet, amit az előadástól várnánk, azt Mikszáth úgyis magával hozza." (Szőcs István.) 77