Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Kmeczkó Mihály: A Mikszáth-bemutatók tapasztalatai a Magyar Területi Színházban

A kritikai fogadtatás jobbára kedvező volt. Monoszlóy Dezső, az Irodalmi Szemle színi bírálója azt kifogásolja, hogy „. . . ott, ahol a dramatizáció „formabontóan" modernizálni igyekszik (lásd a közönséggel való közjátékot s magával a szerzővel folytatott post festam és post vitám párbeszédeket), úgy érezzük, mintha valaki egy már jól elmondott adomát még egyszer meg akarná magyarázni a másik oldalról." Az Új Szó kritikusa, Gály Iván viszont éppen a dramatizáció és a színpadi megvalósítás eredetiségét dicséri: „A magam részéről elfogadom ezt az „elrugaszkodást" az eredetitől. Elsősorban azért, mert (s innen dőlt betűs kiemelés következik) bárminemű gépies párhuzamvonás a regény és a színdarab közt megengedhetetlen." (Ime, tehát már hatnak az előző dramatizációk tanulságai!) Idézzünk továbbra is Gály szakavatott írásából: „A darab első harmadában sem Melichárek Janának, sem Konrád Józsefnek nem sikerült érvényesíteniük elképzelésüket a hátralevő rész hőfokán." (A nevek dőlt betűvel vannak szedve az eredeti szövegben.) Majd így folytatja: „Wibra Györgyöt és Veronkát két szereposztásban láttuk ...(...) A két férfi főszereplő (Boráros Imre és Csendes László — K. M. megj.) eltérő megfogalmazásban vitte színre alakját ...(...) Mindkét női főszereplő (Boldoghy Kató és Budiás Ida) jól oldotta meg a feladatát. (A nevek dőlt betűvel szedve.) Az előbbi azonban alkatilag és líraibb szerepalakításával tűnt egy árnyalattal jobb Veronikának." Ezek után méltatja az előadás három legjobb alakítását. Mindenekelőtt Szentpétery Arit a francia nevelőnő szerepében, továbbá az Adamecnét játszó Németh Icát, aki ekkor végzett a pozsonyi Szépművészeti Főiskola (Vysoká skola muzickych umení) színházi karán és Lengyel Ferencet, aki egymaga játszotta el Müncz Jónás és Móricz kettős szerepét. Az előadás méltatói szinte kivétel nélkül ízlésesnek és korszerűnek ítélték meg Platzner Tibor színpadképeit. Ennek a produkciónak a közönségsikere szinte leírhatatlan. Több újság is hírül adta, hogy a nézők egymás hegyin-hátán csimpaszkodva az ablakon át nézték végig az előadást, vagy pedig — mint pl. Tornaiján — a kultúrház nyitott ajtaján kívül is lócákat helyeztek el, s a közönség kint rekedt része ezeken állva élvezte végig az előadást. Mindezt fényképek is dokumentálják ... Az évad első premierje annyira népszerű lett, hogy az inszcenáció végül is megdöntött minden Matesz-csúcsot és 86 alkalommal került közönség elé. Ezt a számot azóta sem sikerült túlszárnyalni. Abban az időben ez az átlagos reprízszám csaknem két és félszeresét jelentette. Ez az inszcenáció újabb tanulságokat hozott: 1) Mikszáth szellem nem ellenkezik a korszerű színpadi feldolgozással, sőt: inkább az író szemlélete, stílusa serkenti erre a dramatizátort; 2) Az anekdotázó humor ellenében „az írói fel ül nézetet", a művek eredendő iróniáját kell érvényre juttatni; 3) a Mikszáth-dramatizációk legvalószínűbb műfaja a helyzet- és jellemkomikumot egyformán elegyítő vígjáték (tehát nem „az érzelmességre hajlamos" színmű, s nem is „az anekdotára kacsintgató" bohózat); 4) hiába vetítették a mozikban — közvetlenül a bemutató előtt — a regényből készült színes játékfilmet, a közönség — csakúgy, mint .az ógörög tragédiák közönsége, vagy az aludni készülő gyermek — szereti újra meghallgatni (megtekintei) a már ismerős történetet, mesét. A film nem elvette, inkább meghozta a nézők kedvét — a színpadi változat megtekintéséhez. A BESZÉLŐ KÖNTÖSnek 1979. május 11-én volt a csehszlovákiai bemutató előadása Komáromban. Az eredeti (epikus) szöveget Hubay Miklós írta színpadra — még 1954-ben. A verseket Vargha Balázs írta. A színjátékhoz eredetileg Vass Lajos komponált zenét, de mint utólag kiderült, a partitúra (vagy a magnószalag) sem a Magyar Színházi Intézetben, sem Vass Lajos „házi archívumában" nem található. Az új, invenciózus zene szerzője Matus János, csehszlovákiai magyar komponista volt. Koreográfus: Katona István m. v. Díszlettervek: Kopócs Tibor; jelmeztervek: Csonka István m. v., a győri Kisfaludy Színház tagja. Dramaturg: Kmeczkó 70