Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Imre László: Epikai ritmus és kicsinyító emocionális-vitalisztikus valóságélmény A Szent Péter esernyőjében

bélyesedni kell, újabb csodára van szükség, s valóban: a földre ejtett koporsóból életre kel a tetszhalott Srankó. Ez a továbbfejlesztés azonban már csak játékos tréfa a babonás falusiak rovására, míg a kiindulást képező ,,csoda". Szent Péter megjelenése (magának Mikszáth na к a vallomása szerint) kapcsolódik a mű eszmeiségének leglényegesebb pontjához. A bábaszéki „egyetlen zsidó" históriáját nagyon is tudatosan iktatta a regénybe: az akkori nagy antiszemitizmus idején (Mikszáth kifejezése) szerette volna, ha olvasói kissé felmelegednek a zsidók iránt (A mi Rozáliánk című fejezetben beszéli el, hogy a felvidéki városkák között, amelyek a maguk fejlettségével, polgárosultságával kívántak volna kitűnni, Bábaszék úgy igyekezett állni a versenyt, hogy ha már nem lakott zsidó a városban, s ez elárulhatta a kereskedelem fejletlenségét, legalább egy zsidó asszonyt, özvegy Müncznét „vették meg", hogy lakjék náluk.) S itt megint nem az a fontos, hogy jellemző-e az eset (vagy esetleg teljességgel valószerűtlen, hiszen éppen az ellenkezőjét mutatja a valóságos közhangulatnak), hanem az, hogy annak a jóhiszeműségnek és „életbizalom"-nak a jegyében kerül ide ez az epizód, amely az egész művet átjárja. Tehát: hézagtalan pszichológiai motiváció és a helyzet tipizálása helyett is másfajta művészi eszközök hivatottak az eszmei-közérzetbeli sugallatok hordozására. Az öreg házalótól származó esernyő az emberek közötti származási és vallási különbségeket áthidaló jóakaratnak a kifejezője, s ekképpen válhat Bélyi János szerencséjének forrásává. Ez a jelentéstágulás magának a papnak a tudatában játszódik le: „Eleintén eleget szabódott, de lassankint aztán maga is hinni kezdte, hogy a veres esernyő, mely napról-napra fakóbb, vedlettebb, isteni eredetű lehet. Nem egyenesen az ő imádságára lőn-e odateremtve a lányka védelmére, s nem ebből ered-e jólétének, vagyonának, melyért imádkozott, minden forrása? ,Uram Jézus — fohászkodott azon a szomorú reggelen — tégy csodát, hogy a gyermeket felnevelhessem.' S íme, a csoda megtörtént. Pénz, jólét, gazdagság árad az egyszerű rongyos esernyőből, mintha a mesebeli bárányka volna, mely ha megrázza magát, aranyak potyognak a gyapjából." A cselekmény menetéből előre kikövetkeztethető fordulatok egy része tehát annak a vitális és emocionális életszeretetnek a szuggerálására alkalmas, amelyet Mikszáth a korabeli viszonyok között szükségesnek tartott előtérbe állítani a tolerancia és jóakarat jelképes hangsúlyozásával. A zsidó szereplőkkel kapcsolatos beállítás azonban nem jelent elfogultságot, tendenciózus filoszemitizmust. Joggal emeli ki egyik méltatója, hogy Müncz Jónást és fiait megbízható becsületes embernek ábrázolja, de olyan zsidókat is szerepeltet, akik becsapják a falusiakat: „külön tudta választani alakjai egyéniségét vallásuktól, zsidó- és nem zsidóban egyaránt ostorozza a bűnt és egyképpen emeli ki dícsérőleg az erényt."

9 A reformkori magyar irodalom javának liberalizmusával vág egybe Mikszáth magatartása, ezért már a korabeli, de különösen az utód olvasó az előítéletektől mentes megjelenítésre készül fel. Az 1890-es évek légkörében (magától az írótól tudjuk) polémikus éle volt a Szent Péter esernyője-пек. Mivel ez a regény egyetlen tendenciózus társadalmi-politikai problémája, összefüggést lehet feltételezni a művészi alaptendencia (a derűt és bizalmat sugárzó epikai ritmus) és a toleranciát és humánumot sugalló emberszemlélet között. Mivel pedig a Müncz-szál az esernyő-motívumhoz közvetlenül kapcsolódik, olyan emberségnek, és humoros, megengedő világszemléletnek a jelképes kifejezésére is alkalmas, amely a cselekménykibontakozás, s a titokhoz fűződő olvasói várakozás szintjén nyilatkozik meg. A földöntúli-babonás magyarázatot kereső falusi gondolkodás, s a végül mindent megnyugtató módon elrendező írói manipuláció élet és erkölcs természetes viszonyának harmóniáját alakítja ki. Nem megalapozatlan feloldások ezek, hanem abból a tapasztalatból származnak és az olvasó azon tapasztalatával esnek egybe, hogy a jóakarat terjedésének, sokszorozódásának tanúja és cselekvő részese mindenki. Az életfolyamatok, emberi sorsok és ézelmi 49