Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Rejtő István: A t. Házból – karcolat-típusú írói és publicisztikai szemléletének kialakulásában

tud konstruktív politikát folytatni. Egy alkalommal az ellenzék a kormánypárt ellenére kierő­szakolja egy törvényjavaslat napirendre tűzését. Míg Mikszáth kezdetben egyetért a szabad­elvű párt cselszövését leleplező függetlenségiekkel, addig az általános tárgyalások során az elhangzott ellenzéki felszólalások rádöbbentik a függetlenségi párt oppozíciós politikájának csődjére: „mert nem helyeselhető az ellenzéktől sem — írja rezignáltán —, hogy csupa ellent­mondási viszketegből, csupa ,,játékosdi"-ból egy olyan javaslatot portál, mely ellen egész hévvel és keserűséggel intézné támadásait, ha igazán akarná a kormány. S ami rossz és kárhozatos, bizonyára az marad akkor is, ha a kormánypárt nem támogatja . ." (Krk65. köt. 184.) A szabadelvű pártot Mikszáth a mamelukokon és klubban kifőzött taktikán keresztül méri. Iróniájának kimeríthetetlen forrása a mamelukok Tisza Kálmánt követő szervilizmusa. Ha Tisza figyelmetlenségből rosszul szavaz, a mamelukok nem a feltett kérdés szerint szavaznak, hanem Tisza Kálmán tévedését követve teljes tömegükkel leszavazzák a kormány javaslatát. E hibájukat is Tiszának kell korrigálni. (Krk 65. köt. 124-127.) Ha Tisza Bécsben van, a kor­mány és a mamelukok tehetetlenül sordódnak az ellenzékiek támadásainak örvényeiben. (Krk 65. köt. 166-168.) A szabadelvű pártról alkotott Mikszáth-kép nem lenne teljes és Mikszáth 1880-as évek első felében kialakult politikai nézőpontjáról való képünk is hiányos lenne, ha nem figyel­nénk fel Tisza Kálmánról kialakított véleményére. Az irodalomtörténeti közvéleményt az utóbbi időben hajlamos arra, hogy statikusan vagy későbbi állapotból visszakövetkeztetve alakítsa Mikszáth Kálmánnak Tiszához fűződő kapcsolatát. Mikszáth szegedi korszakában egy­értelműen szemben állt Tisza Kálmánnal. Az 1880-as évek első felében már nem „éles szóbicsa­kot döfködött Tisza úr sárga-fekete keblének átkos mélyébe" (Krk 67.172.) Hanem karcolatai­ban sűrűn feltűnik annak a miniszterelnöknek az alakja, aki erőteljesen szervezi és irányítja a kormánypártot. Valóban: ahogy arról az egykorú „Képviselőházi Napló" kötetei is tanúskod­nak, Tisza Kálmán minden lényeges kérdésben magához tudta ragadni a kezdeményezést. És ez volt az a mozzanat, amely Mikszáth szimpátiáját felébresztette: hiszen más pártok vagy akár a kormánypárt többi vezetőjében nem látott annyi erőt és koncepciót, mint Tisza Kálmánban. A mindig érvelni tudás, a politika porondján való szüntelen szereplés, dinamika felébresztette Mikszáth elismerését. Nem lett azonnal Tisza Kálmán híve, de az állandó és minden kérdés tárgyalásakor felszínre törő kisszerűség ellenében benne látta a politikai gondolkozás folyama­tát. Ezeknek az ellentétes nézeteknek is hangot adott Mikszáth: ,,S valóban az embernek — ha ellenzéki — fájdalommal kell beismerni, hogy ez a mi Tisza Kálmánunk még mindig halad, s mindenik beszédje új meg új." (Krk 66. köt. 17.) Más helyütt kitűnő képpel érzékelteti Tisza érvelési módját: „Megfogta a kérdést, mint egy darab tésztát, s míg gyúrta, azon gondolkodott, hogy mit lehetne ebből csinálni." (Krk 65. köt. 73.) Az érvelés és a politikai gondolat eleven­ségét ismerte el e fordulatokkal Mikszáth s nem a politikai koncepciót. Gúnyos megjegyzések, ironikus felhangok sokasága bizonyítja ezt, de csupán két olyan kitételre utalok, amelyet a megformálás szelleme is kísér. Az egyik: ,,. . . a magyar szolgabíró (mert jobban illik Tisza Kálmán szolgabírónak az ország fölött, mint miniszterelnöknek) . . ." (Krk 65.131.) A másik: „Tisza Kálmán milyen ügyesen sodor magának cigarettliket. Ez az egyetlen úri vonás benne. De csak a sodrás, mert a gyufát már ezután a cipője talpán gyújtja meg." (Krk 65. köt. 151.) A vezető politikai pártok megítélése határozza meg azt a nézőpontot, amellyel Mik­száth karcolatait írja. Nem elsősorban pártszempontok vezérlik az ülésteremben elhangzottak visszaadásakor, hanem az érvek és az eszmék vonzzák. Vannak olyan írásai, amelyek szinte egy röpke mondattal adnak számot a napi ülésről, magát a karcolatot pedig a folyosó adomáival, a büfé tréfáival vagy egy-egy képviselőről szóló történettel tölti ki. De közvetlenül az ilyen jellegű írások mellett olyan karcolatokat is találhatunk, amelyek nyomon követik az ülés

Next

/
Thumbnails
Contents