Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)
Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán a pályakezdő újságíró
viták elcsendesültek, most már a jövő kérdésén volt a hangsúly: azaz ki-ki milyen lehetőséget lát és gondol a politikai szerepvállalásban s ezzel együtt a társadalmi érvényesülésben. Éppen ezért a sajtó még nem politikai hatalom — kiváltképp olyan kisvárosban mint Balassagyarmat — és elsődlegesen nem meggyőzni és vezetni, hanem kiszolgálni akarja a közönséget. És „közönséget nem gyűjthet másképpen, csak síppal, dobbal, nádi hegedűvel, mert egyedül marad, ha nem kiabál, mint a vásári komédiás." Nem is tehettek másként, hiszen rendkívül heterogén közönséget kellett kiszolgálniuk, néha teljesen engedve az egyéni ízléseknek is — és a szerep így inkább a bohócé mint a szakemberé. (Erre panaszkodik szinte kivétel nélkül minden korabeli értelmes zsurnaliszta.) 37 A vidéki politikai lapok — kérdés, hogy a nógrádiakat annak tekinthetjük-e s neminkább vegyes tartalmú közlönyöknek — nem tudták azt az egisztenciális biztonságot vagy az esetleges politikai karrier lehetőségét sem biztosítani, amelyeket a fővárosiak igen. Minden bizonnyal ezt ismerhette fel Mikszáth is pár hónapos balassagyarmati szerkesztői lét után, azaz mindenképpen csalatkozott számításában. Hiába írja szinte egyedül tele a lapot, hiába adja közre legújabb írásait — helyi megítélése nem változik (lemérhjtte leendő apósa magatartásán), szakmabeli elismerése pedig egyre távolibbnak tűnik. Szerves következménye ennek tehát az, hogy a lapokat hamarosan elhagyják azok, akikben tehetség, kedv, fantázia volt s a vidéki lapok többsége (leszámítva olyan városokat mint Szeged, Nagyvárad, Debrecen stb.) ismét színtelenné, jellegtelenné válik. Oldalaikat az „olló" segítségével töltötték meg, a helyi érdektelen hírek sorjáztak benne s hirdetések tucatjai színesítették. Ilyen újságot kellett volna szerkesztenie Mikszáth Kálmánnak is, aki hamarosan belátta: bármennyire is sokat sejtető volt a lapindítás Balassagyarmaton, bármennyire is bőven jut alkalma közszereplésre, számára ez a minőségű lét a maga szakmai teljeskörűségével, a szülőföld erős vonzásával is elégtelennek bizonyult. Az egyetlen lehetséges továbblépés: az európaivá fejlődő főváros, ahová elindult 1873 végén ugyan vékonyka poggyásszal, de szívében-elméjében életre való gazdag emlékanyaggal. 33
